Döntenem kell
Nehéz döntés előtt állok.Választanom kell.Méghozzá most.Coaraze vagy Párizs.Igen nehéz döntés.Mondjuk lehet,hogy más a gyönyörű Párizst választaná,de én nem tudok.Elegem lett az ottani szenvedésből.Viszont anyának igaza volt.Teljesen igaza.Mivel itt is csak szenvedek a régi emlékektől.Talán nem volt jó ötlet vissza jönnöm?*kimegy a konyhába*
-Szia Lys
-Szia Em-mondta mosolyogva
-Találtál poharat?
-Igen találtam.Döntöttél?
-Lys ezen gondolkodtam eddig és nem tudtam dönteni.
-De mi ilyen nehéz benne?
-Lys ezt azonnal fejezd be.Teljesen átmész Arminba.
-D.de miért.
-Ugyanolyan türelmetlenek vagytok mind a ketten.
-Nem is vagyok türelmetlen.
-Dehogynem.Állandóan azt szeretnéd,hogy döntsek.
-Igen azt szeretném.Tudod otthon szeretnék lenni s nem ebben a lerobbant kis faluban ami nagyon messze van Párizstól.
-Akkor menj haza.Tudod ott találod az ajtót.-mutat az ajtó felé
-De Em én nem úgy értettem.
-Én pedig úgy értettem,hogy ott az ajtó,menj haza.
-De Em
-Nincs semmi de.
-Emily én sajnálom.
-Lys.Ez nem így müködik.
-Emily nem érted.Én szeretlek csak azért mondtam ezt me*félbeszakít*
-Lys.Menj innen nem akarlak látni.
-Rendben van szia.
Ezek után becsaptam az ajtót és beszaladtam a szobámba.Felvettem a nyakláncomat és vártam anyáékat,hogy segítsenek.De most valahogy másképpen alakult ez az egész.Amint felvettem már nem érdekelt semmi sem anyáék sem jöttek.A sírásom elállt.Azt hittem,hogy talán ők lesznek azok akik miatt nem sírok.Mivel ahányszor előjöttek mindig előjöttek.Most nem jött senki.Levettem inkább a nyakláncomat és megint rám jött a sírás,de semmi könnycsepp sem jött.Bementem anyáék szobájába és lefeküdtem az ágyra.Elaludtam.Amikor felkeltem már tudtam a választ.Hazamegyek.Körülnéztem,hogy van-e olyan holmi amit elvinnék-e.Keresgéltem a szekrényben és találtam egy térképet.Megfogadtam,hogy addig nem megyek haza amíg meg nem találom az X-et.Neki álltam megkeresni.El is ment vele egy két nap.De a zt,hogy mit találtam?Megtudjátok a következő részben.
-Szia Lys
-Szia Em-mondta mosolyogva
-Találtál poharat?
-Igen találtam.Döntöttél?
-Lys ezen gondolkodtam eddig és nem tudtam dönteni.
-De mi ilyen nehéz benne?
-Lys ezt azonnal fejezd be.Teljesen átmész Arminba.
-D.de miért.
-Ugyanolyan türelmetlenek vagytok mind a ketten.
-Nem is vagyok türelmetlen.
-Dehogynem.Állandóan azt szeretnéd,hogy döntsek.
-Igen azt szeretném.Tudod otthon szeretnék lenni s nem ebben a lerobbant kis faluban ami nagyon messze van Párizstól.
-Akkor menj haza.Tudod ott találod az ajtót.-mutat az ajtó felé
-De Em én nem úgy értettem.
-Én pedig úgy értettem,hogy ott az ajtó,menj haza.
-De Em
-Nincs semmi de.
-Emily én sajnálom.
-Lys.Ez nem így müködik.
-Emily nem érted.Én szeretlek csak azért mondtam ezt me*félbeszakít*
-Lys.Menj innen nem akarlak látni.
-Rendben van szia.
Ezek után becsaptam az ajtót és beszaladtam a szobámba.Felvettem a nyakláncomat és vártam anyáékat,hogy segítsenek.De most valahogy másképpen alakult ez az egész.Amint felvettem már nem érdekelt semmi sem anyáék sem jöttek.A sírásom elállt.Azt hittem,hogy talán ők lesznek azok akik miatt nem sírok.Mivel ahányszor előjöttek mindig előjöttek.Most nem jött senki.Levettem inkább a nyakláncomat és megint rám jött a sírás,de semmi könnycsepp sem jött.Bementem anyáék szobájába és lefeküdtem az ágyra.Elaludtam.Amikor felkeltem már tudtam a választ.Hazamegyek.Körülnéztem,hogy van-e olyan holmi amit elvinnék-e.Keresgéltem a szekrényben és találtam egy térképet.Megfogadtam,hogy addig nem megyek haza amíg meg nem találom az X-et.Neki álltam megkeresni.El is ment vele egy két nap.De a zt,hogy mit találtam?Megtudjátok a következő részben.
23.rész vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése