11.rész

Rémálom

Aznap reggel amikor felkeltem kimentem a nappaliba és mivel szombat volt ezért egyedül voltam otthon mert Helen néninek új munkahelye volt.Amikor kiakartam menni a fürdőszobába egy kicsit rendbe tenni magamat csengettek.Az ajtóban egy számomra ismeretlen lény állt.

-Szia jöttünk érted.

Lysander jött és megmentett,de meghalt.Reménykedtem benne,hogy ez csak egy álom.Majd megint csengetést hallottam.Az ébresztőórám volt az.Ez az álom valahogy ráébresztett az élet fontosabb dolgaira.pl.miért kékek a hupikék törpikék?A válasz nem jutott eszembe.Az viszont igen,hogy ez az álom miért is volt?Talán ez az álom arra akart ráébreszteni,hogy ami történt vagyis a szakítás talán nem véletlenül történt?Aznap reggel gyorsan elmentem a fürdőbe és rendbe raktam magamat amikor csengettek.Természetesen nem az álmom vált valóra szerencsére.Az ajtóban nem más mit Armin állt.

-Mit szeretnél?

-Visszakapni!

Abban a pillanatban megöleltem volna,de egyszerűen az agyam ellenezte és mintha nem én irányítottam volna a testemet becsaptam az ajtót és bementem a szobámba.Sírva.Úgy éreztem,hogy végleg kiszerettem belőle.

Bementem az iskolába és Alexy hátrahúzott.

-Veled meg mi történt?Armin mindent elmesélt.Miért csaptad rá az ajtót?

-Nem szeretném látni és ennyi.Érted?

-De miért szakítottatok?

-A testvéred nem mondta el?

-De csak nem hittem neki.Te sohasem csalnád meg!Ugye?V.vagy tévedek?

-Hogy mi nekem nem ezt az indokot mondta!!

-Tényleg?

-Igen

-Akkor mit?

-Azt,hogy azt mondta neki valaki,hogy nem szeretem a croissantot!

-Te nem olvasol a sorok között?

-Hogy mi?

-Armin azt úgy értette,hogy őt nem szereted!

-Hogy?

-A croissant az ő volt tehát csak egy metafora.

-Ja.Ezt nem gondoltam volna.

-Na menj beszélj vele!!

-Okés köszönöm.Szia

-Szia

Azzal elrohantam.Armin az udvaron volt.Odamentem és megkérdeztem,hogy miért is szakított velem.Azt mondta mint Alexy.
-Armin,én tényleg nagyon sajnálom.
-Emily én megbocsátottam neked te miért nem tudsz?
-Megtudok.Pont ezért kerestelek meg.
-Tényleg??
-Igen.Armin én borzasztóan sajnálom.
Közelhajolt és megakart csókolni,de én nem engedtem az eszem nem engedte.Ebben a pillanatban lépett ki Lysander én odamentem és sírva a vállára borultam.Ezek  után visszamentem Arminhoz és elmagyaráztam neki,hogy miért döntöttem így.
-Armin figyelj.Az,hogy megbocsátok neked nem azt jelenti,hogy újra együtt vagyunk hanem azt,hogy  barátok vagyunk és ennyi.
-Miért döntöttél Lysander rábeszélt?
-Nem egyáltalán nem.Csak volt egy nagyon fura álmom 
-Mi?
-Elmondom röviden Lysander ott volt a mikor segíteni kellett volna te viszont nem.
-És?
-És elgondolkodtam két dolog merült fel bennem?
-Mi volt az?
-Az első:Ráébresztett arra,hogy mit érzek Lysander iránt és,hogy ő bármikor ott teremne melettem ha valami gond van.
-A második?
-A második az egy kérdés volt
-Mégpedig?
-Mégpedig,hogy miért kékek a hupikék törpikék?
-Ez jó kérdés
-Ugye?
-Aha
-Akkor most....
-Most?-kérdezte érdeklődően Armin
-Én...Maradjunk csak barátok.
-De Emil..*félbeszakítom*
-Nincs de....Sajnálom.
Megöleltem és elmentem.Lysander már a folyosó végén várt rám.Suli után találkoztunk,de még akkor is sírtam.Sírtam mert fájt,hogy elvesztettem valakit akit szerettem.Azt hittem,hogy ebbe én belefogok halni.De nem így lett szerencsére.Hazafele is csak sírtam nem tudtam,hogy miért amíg nem volt Dejavum.
Ugyanúgy éreztem magam mint amikor elöszőr megláttam az iskolát.Megjelent egyszer csak mellettem valami vagyis inkább valami.Az iskola is más lett olyan volt mint az első napomon.De vajon mi történt??

11.rész vége