A falum
Amint bementem a házunkba minden emlék beugrott.Gyorsan kipakoltam megreggeliztem a konyhánkban.Nagyon nehéz volt újra itt lenni.Reggelire ettem Croassantot és egy kis teát mint Arminnal amit ettem.Minden emlék beugrott.Egyszer csak egy hangot hallok kintről.Gyorsan kinéztem az ablakon.Láttam,hogy egy lány kint ordibál szomszédban levő lánynak.Ez a lány nem más mit Victoria.
Victoria én és Alisa meg Ashlyn nagyon jóban voltunk.Igazi 4 BFF-ek voltunk,de amint szükségem lett volna Victoriára ő cserben hagyott.Megbocsátottam neki mivel nagyon sok baja volt akkoriban.De most nem akartam,hogy észrevegyen ezért inkább behúztam a függönyt.Elmentem anyáék szobájába és körül néztem.Minden régi emlék előjött amint az ajtót megláttam.Kinyitottam és körülnéztem.Eléggé elhagyatott egy hely volt.Fura,de látszott rajta,hogy még nagyon jó állapotban volt.Pedig senki sem foglalkozott vele.Amint beléptem abba az egy szobába megtaláltam a szekrényen anya és apa fényképét.Én tettem még oda.Amint megpillantottam sírva az ágyra dőltem.Elaludtam.Amikor felkeltem kimentem a szobából és az udvarba rohantam.Nem érdekelt ha meglátnak.Kimentem és szedtem virágot majd bezártam az ajtót.Erőtt vettem magamon,de amikor megfordultam valaki köszönt.
-Szia Emily hát te meg mit keresel itt?
-Victoria.Szia.Visszajöttem.
-De a nénikéd tudja?
-Hát igazából nem.
-Ja értem
-Most gondoltam,hogy elugrom a temetőbe a szü-szüleim sírjához-mondtam miközben sírásra állt a szám
-Ja rendben van akkor szia.
-Szia.
Útközben azon gondolkodtam,hogy hogyan jutottam el egészen idáig?Aztán rájöttem,hogy a lábammal.Amint a temető elé értem rögtön a sírhoz siettem.Meg is találtam.Ott szószerint éreztem a közelségüket.Lehet,hogy a nyaklánc miatt?Megint rámjött a sírás.Gyorsan letettem a virágot és éppen sírní kezdtem volna amikor valaki megfogta a vállamat.Ez a valaki anya volt.
-Kicsim hazakell menned.
-Anya,de nem szeretnék.
-Kislányom azt mondtam,hogy légyszíves menj haza Helen nénikéd nagyon vár haza.
-Azt nem hinném azért.Alig foglalkozott velem.
-Nem pont,hogy te nem foglalkoztál vele.
-Hogy mi?
Anya elrepített Párizsba.2mp és ott is voltunk.Tudom fura,de nem fog itt hagyni mert amint eltűnik visszakerülök a valóságba.Tehát mindegy.Helen nénit mutatta.Azt,hogy hogyan sírt és próbált hívní.Szőrnyű volt végig nézni.
-Kislányom,ezért kérem azt,hogy menj haza.
-Szörnyű ezt végig nézni,de várj az ott mi?-mutatok egy fura tárgyra.
-Az egy olyan nyaklánc mint ami neked is van.
-Hogy mi?
-Látod ott azt a fehér foltot?
-Igen
-Az ott apád.
-Apa?Úgy vigyáztok Helenre ahogyan rám is?
-Igen.
-De anya annyira jó újra itt lenni
-Emily ne hazudj.Én belelátok a lelkedbe.Látom ha hazudsz.
-De nem hazudok.
-Emily.Látom mi történt.Amióta itt vagy azóta nem csinálsz mást csak sírsz.
-De anya ott is csak sírtam.
-Nem Emily ez nem igaz.Most mennem kell,de ígérd meg,hogy hazamész Párizsba.
-Rendben van ígérem
-Köszönöm Drágám.
-Szeretlek anya.
-Én is.
Ha itt lett volna tuti,hogy megöleltem volna,de nem volt itt.
Victoria én és Alisa meg Ashlyn nagyon jóban voltunk.Igazi 4 BFF-ek voltunk,de amint szükségem lett volna Victoriára ő cserben hagyott.Megbocsátottam neki mivel nagyon sok baja volt akkoriban.De most nem akartam,hogy észrevegyen ezért inkább behúztam a függönyt.Elmentem anyáék szobájába és körül néztem.Minden régi emlék előjött amint az ajtót megláttam.Kinyitottam és körülnéztem.Eléggé elhagyatott egy hely volt.Fura,de látszott rajta,hogy még nagyon jó állapotban volt.Pedig senki sem foglalkozott vele.Amint beléptem abba az egy szobába megtaláltam a szekrényen anya és apa fényképét.Én tettem még oda.Amint megpillantottam sírva az ágyra dőltem.Elaludtam.Amikor felkeltem kimentem a szobából és az udvarba rohantam.Nem érdekelt ha meglátnak.Kimentem és szedtem virágot majd bezártam az ajtót.Erőtt vettem magamon,de amikor megfordultam valaki köszönt.
-Szia Emily hát te meg mit keresel itt?
-Victoria.Szia.Visszajöttem.
-De a nénikéd tudja?
-Hát igazából nem.
-Ja értem
-Most gondoltam,hogy elugrom a temetőbe a szü-szüleim sírjához-mondtam miközben sírásra állt a szám
-Ja rendben van akkor szia.
-Szia.
Útközben azon gondolkodtam,hogy hogyan jutottam el egészen idáig?Aztán rájöttem,hogy a lábammal.Amint a temető elé értem rögtön a sírhoz siettem.Meg is találtam.Ott szószerint éreztem a közelségüket.Lehet,hogy a nyaklánc miatt?Megint rámjött a sírás.Gyorsan letettem a virágot és éppen sírní kezdtem volna amikor valaki megfogta a vállamat.Ez a valaki anya volt.
-Kicsim hazakell menned.
-Anya,de nem szeretnék.
-Kislányom azt mondtam,hogy légyszíves menj haza Helen nénikéd nagyon vár haza.
-Azt nem hinném azért.Alig foglalkozott velem.
-Nem pont,hogy te nem foglalkoztál vele.
-Hogy mi?
Anya elrepített Párizsba.2mp és ott is voltunk.Tudom fura,de nem fog itt hagyni mert amint eltűnik visszakerülök a valóságba.Tehát mindegy.Helen nénit mutatta.Azt,hogy hogyan sírt és próbált hívní.Szőrnyű volt végig nézni.
-Kislányom,ezért kérem azt,hogy menj haza.
-Szörnyű ezt végig nézni,de várj az ott mi?-mutatok egy fura tárgyra.
-Az egy olyan nyaklánc mint ami neked is van.
-Hogy mi?
-Látod ott azt a fehér foltot?
-Igen
-Az ott apád.
-Apa?Úgy vigyáztok Helenre ahogyan rám is?
-Igen.
-De anya annyira jó újra itt lenni
-Emily ne hazudj.Én belelátok a lelkedbe.Látom ha hazudsz.
-De nem hazudok.
-Emily.Látom mi történt.Amióta itt vagy azóta nem csinálsz mást csak sírsz.
-De anya ott is csak sírtam.
-Nem Emily ez nem igaz.Most mennem kell,de ígérd meg,hogy hazamész Párizsba.
-Rendben van ígérem
-Köszönöm Drágám.
-Szeretlek anya.
-Én is.
Ha itt lett volna tuti,hogy megöleltem volna,de nem volt itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése