21.rész

Kecske forever

Amint zuhantam lefele addig csak azon gondolkodtam,hogy mi fog történni velem ha most leesek.Éreztem,hogy egyre közelebb vagyok a földhöz.Nem tudtam mit csinálni csak bízni abban,hogy nem ez volt életem utolsó pillanata.
-Emily-ordított nekem Castiel
Castiel elkapott.
-Castiel.Köszönöm.Mit keresel itt?
-Én csak érted jöttem.
-Értem?
-Igen
-Köszönöm ez életmentő volt.
-Hát mit ne mondjak,király vagyok.
-Hahaha
-Ledobjalak.
-Lécci ne.
-Nem is tettem volna.
-Köszönöm szépen.
-Hééj Emily jól vagy mi történt?-mondta egy hang mögülem
-*megfordul*Szia Vic igen jól vagyok.
-Akkor jó.Na de te ki vagy?-fordult rögtön Castielhez
-Én?Az neked nem mindegy?
-Ő itt Castiel.-mondtam
-Ó hát akkor szia Castiel.
-Szia.
Elkezdett flörtölni vele.
-Emily beszélhetek veled?
-Persze.Miről.
-Menjünk inkább be.
-Rendben van.
Bementünk és leültünk a kanapéra
-*Forgatja a fejét*Milyen szép házban laksz.Körbenézhetek?
-Ja persze
Elindultunk.Egy szóba kivételével minden szobát megmutattam neki.Persze bement egyedül.
-Ők itt a szüleid?-kérdezte és közben mutatta a képet a szüleimről.
-Igen.-mondtam kissé sírósan.
-S.s.sajnálom.
-Nem kell.Nem a te hibád ami történt?*sírva az ágyra dől*
-Héj Emily ne sírj már.
-Miért ne?
-Mert ott egy kecske.
-Mi hol?
-Az ajtóban.
-Castiel kapd el,mert zöld a kanapénk és salátát ebédeltem.
-Jól van na.Nem kell így beszélni.
-Hogyan?
-Ilyen csúnya szavakkal,hogy Castiel.
-Na ne szórakozz csak menjél és kapd el.
-Csak egy feltétellel.
-Oké bármi is az elfogadom.
Elkaptuk,de amikor megkérdeztem,hogy mit kellett volna tennem.Kicsit meglepődtem,de azért örültem.Életem legboldogabb pillanata volt.Megkért,hogy...

21.rész vége