48.rész

Megdöbbentő hírek

Másnap boldogan keltem el.Éreztem,hogy nem haragszom senkire sem.Persze nem tudtam,hogy életem egyik legrosszabb hete kezdődött el.Armin elhívott egy randira pár nappal ezelőtt.Természetesen elmentem vele.Gondolom érdekel titeket,hogy akkor most együtt vagyunk-e.Csak közlöm,hogy NEM. Na tehát aznap felkeltem és lementem enni.

-Jó reggelt királylány.

-Neked is anya.Mi a reggeli?

-Tojás rántotta.

-Uuuu.Az finom.

-De az ám.

-Mikor lesz kész?

-3 perccel ezelőtt.Tessék

*elém tesz egy tányért rántottával*

-Juuj .Köszi.

-Mész ma valahová?

-Igen.Arminna moziba megyek.

-A szomszédból azzal a Winslow gyerekkel?

-Igen.Vele.

-Az kedves fiúnak tűnik.

-Az is.

-Mondd csak.Te azzal a fiúval együtt vagy?

-Nem.Dehogy is.

-Kár.Pedig összeilletek.Úgy is a kék a kedvenc színed.

-Mi?Ez hogy jön ide?

-Hát a haj színe kék.Nem?

-Nem.Az Alexy.Armin a fekete ha...*félbeszakítanak*

-Sziasztok.-Szólt apa

-Szia apa.-mondtam.

-Jó reggelt drágám.Hogy aludtál?-kérdezi anya

Megettem a reggelim amíg ők lent beszélgettek.Miután végeztem felmentem.Leültem a gép elé és elkezdtem játszani.Ha unatkozok mindig ezt csinálom.Apa feljött és elküldött a boltba.Gyorsan lekapcsoltam a játékot,felöltöztem és elindultam.Útközben viszont egy régi ismerőssel találtam magamat szemben.Ez az ismerős nem más volt mint Castiel.Régen nagyon sok időt töltöttünk együtt.Igen.Ő volt az aki belém szeretett,de én erről nem tudtam hanem csak haverkodtam vele.Egyszer csak elköltöztek és megszakadt vele a kapcsolat.Most pedig olyan fura volt újra látni.

-Castiel.

-Emily.

-Hát te mit keresel itt?

-Egyik rokonomhoz jöttem.Te?

-Öhm..Itt lakok.

-Ja tényleg.De dilis vagyok.

-Hát persze.

-Hova igyekszel?

-Apa elküldött a boltba.

-Értem.Elkísérjelek?

-Jó lenne.Van sok mesélni valóm és neked is gondolom.

-Eltaláltad.

Castiel így hát elkísért és nagyon sokat meséltünk egymásnak.Amikor hazaértem azonnal felfutottam a szobámba és neki álltam készülni a randimra.Persze,hogy késésben voltam.3 óra múlva elkészültem és pont időben.Igen sok idő kell nekem.Na tehát vártam Arminra,de nem jött.Nem értettem miért.Felhívtam Aprilt,mert már a sírás szélén voltam.April elmondta,hogy látott egy másik sráccal Armin.Persze,hogy félreértette azt az ölelést.April viszont hitt bennem és tudta,hogy nem randiztam vele.Armin persze nem.A lényeg az,hogy ezek után sokáig nem voltunk jóban.Olyan egy hétig.April viszont kitalálta Alexy-vel,hogy bezárnak egy szobába és addig nem engednek ki amíg ki nem békülünk.Mindent megbeszéltünk és a végén megcsókolt.Na meg persze megkérdezte,hogy leszek-e a barátnője.Persze igent mondtam.Ezek után elindultam haza és ott megdöbbentő hírek fogadtak.

-Kislányom emlékszel amikor a hét elején reggel beszélgettünk?

-Igen.Miért?

-Háát..Tudnod kell valamit.

-Jó,de mit?

-Inkább ülj le.

-Oké.

*leül*

-Na mondjad

-Armin nem lehet a barátod.

-Miért?

-Mert ő...

-Ő mi?Mondjad már anya!

-Ő a féltestvéred!

-Hogy mi?Nem!Hazudsz!Ilyen nincs.Nem hiszem el.

-Ugyan olyan volt a hajatok.Sőt ugyanúgy is néztetek ki.

-Ezt nem hiszem el.

-Itt van pár kép.Tessék.

Igaza lehetett anyumnak.Nagyon hasonlítottunk.A képek gondolom érdekelnek ezért itt vannak:

A második képen én vagyok az elsőn pedig Armin.El sem hiszem,hogy tényleg testvérek vagyunk.De tényleg.Bele sem gondoltam ekkor,hogy mi rokonok vagyunk és járunk is .Ez undorító.Szakítanom kell vele.De nem tudom,hogy mondjam el neki.