Megoldás
Emily az 50. rész gyönyörűséges reggelén azon mérgelődött a szobája ablakjából kitekintve, hogy mi a francért kelt fel ilyen korán. Tán még az öregek is később keltek mint most ő. Tovább aludni viszont nem tudott. Így hát úgy döntött, hogy a szobájában elolvas egy könyvet majd kissé fáradtan, de valamit csinál, hogy elfelejtse a tegnap estét és sokkal boldogabb lesz eddig mint valaha. Na jó nem igaz. Emily aznap 11:20 perckor kelt. Amint kinyitotta a szemét egyből zavarta a sok fény és a madarakról inkább ne is beszéljünk. Csak azért kelt fel, hogy besötétítsen. Nagy "mázlija" volt, hogy a szülei meghallották őt. Amint visszabújt az ágyba a kedves édesanyja bement hozzá és próbálta kiszedni" az ágyból.
-Na kislányom. Örülj, hogy eddig hagytunk aludni. Most azonnal bújj ki az ágyból. *húzza fel a redőnyt* Engedjünk be egy kis fényt és levegőt. Olyan jó idő van. Menj el valahova Aprillel. Biztos jó lesz.
- Nem hinném, hogy én ma bárhova is megyek.
- Miért nem?
- Mert...Túl sok a fény.
- Jól van Emily, több Twilight-ot nem nézhetsz. Most pedig menj kifele.
- Anya. Miért is vagy te itt?
- Mert itt lakom.
- A szobámban?
- Ha most ne mozdulsz ki egy kicsit akkor ide is fogok költözni.
- Anya. Átvertél, elszakítottál attól akit a világon a legjobban szerettem. Ezek után jó pofizzak veled vagy mit vársz?- Ordítottam.
*bejön apa*
- Mi ez az ordibálás valami baj van?
- Nem, nincs semmi szívem. Menj csak ki.- Mondta neki anyám nyugodt hangnemben.
- Biztos?
- Igen.
- Akkor jól van.
Apa kiment majd anya leült az ágyamra.
- Figyelj Emily drágám. Legalább reggelizni gyere ki.- Felállt majd kiment.
Én elgondolkodtam egy kicsit. Majd beláttam. Legjobb ha kimegyek. Persze csak enni. Utána visszajövök. Tehát kimentem. Leültem és elkezdtem enni. Anya közben odajött és leült a velem szemben lévő székre.
- Figyelj kicsim. Nagyon sajnálom azt amit tettem. Tudom, hogy nem volt okos ötlet. Főleg nem egy anyától. Tudom, hogy nem vagyok mintaanya, de nagyon sajnálom.
- Nem szükséges ezt csinálni.
- Mit?- Értetlenkedett.
- Azt tettetni, hogy sajnálod és hogy érdekel. - Mondtam eléggé lenézően.
Egyszer csak besétál hozzánk apa.
- Mit szólnátok, ha elmennénk ma együtt valahova. Rég csináltunk ilyet. Végre senki sem dolgozik és ráérünk.- Lelkesedett édesapám.
- Én benne vagyok.- Mondta anya.
Várták, hogy válaszoljak, de én csak értetlen fejjel néztem őket és közben ettem a müzlimet.
- Na hova szeretnétek menni?- Kérdezte anya
- Nekem mindegy, döntsetek ti.- Adta apám válaszul.
Én még mindig tömtem az értetlen fejembe a müzlit. Aztán anya persze, hogy rávágta,hogy a pláza. Mi is lenne jobb elfoglaltság mint hogy plázába menjünk. Szerintem csak azért akartak oda menni mert abban reménykednek, hogy elmegyek velük és oda nem szabad sohasem úgy menni, hogy tükörbe sem mersz nézni. Majd én miután megettem a maradék müzlimet is, mint egy csodálatosan okos gyerek visszabújtam az ágyba és vártam, hogy anyámék elmenjenek. Nélkülem viszont nem indultak el. Sajnos nem úsztam meg. Anya gyorsan kirángatott az ágyból, de mikor rájött, hogy ez nem fog összejönni akkor azzal úgymond "megfenyegetett", hogy elvisznek pizsomába és ilyen "gyönyörű" fejjel. Ezért inkább gyorsan rendbe szedtem magamat és elindultunk. Nem mintha sok kedvem lett volna hozzá. De tényleg.. Kb. semmi. Mikor odaértünk a legközelebbi plázához (Ami 1 órányira volt tőlünk) egyből kirángattak a kocsiból, majd bementünk. Pont egy fehérneműs boltba mentünk be és olyan dolgot láttam amit nem szerettem volna. Castiel odabent vásárolt valami melltartót vagy talán bugyit. Fogalmam sincsen, mert csak azt láttam, hogy a női részen kutat. Azt hittem, hogy ez valami rossz vicc. Elég érdekes volt. Egész végig azon járt az agyam, hogy vajon mit tervelhetett ki. Majd miután átmentünk a másik boltba találkoztam Aprillel. Azt mondta, hogy siet mert elvileg egy fiúval van. Persze nagyon meglepett, de azért picit örültem. Na meg kíváncsi is voltam.
Később olyan 3-4 óra környékén már eléggé megéhezett a kis család. Így aztán úgy döntöttünk, hogy elmegyünk enni. Persze a Meki volt a legközelebb így hát gyorsan elautóztunk oda. Neki álltunk enni, majd vissza siettünk a plázába nehogy bezárjon. Bementünk egy csomó ruhás boltba,..stb. Vettem magamnak 3 felsőt 2 sálat 2 cipőt 3 nyakláncot és 4 nadrágot. Nagy bevásárlást tartottam. Este olyan fél nyolc lehetett mikor elindultunk haza. Útközben viszont láttam, hogy egy lány ott stoppol az út szélén. Pont oda ment ahová mi. Így aztán rávettem anyáékat, hogy vegyék fel. Amikor beült láttam ki volt az. Méghozzá nem más mint Sara. Sara Parker. Nagyon rég láttam már így aztán jól elvoltunk hátul. Hazavittük, majd azt mondta, hogy kitartás. Nem lesz annyira nehéz időszakom ez és ha kell akkor hívjam fel. Ő volt régen az oviban a játszótársam. Nagyon szerettem, de annyira nem láttam megbízhatónak, hogy hosszútávra barátságot tervezzünk. Most viszont úgy éreztem, hogy sokkal jobban támogat engem, mint April. Így hát másnap visszahívtam, hogy nincs-e kedve sétálni. Délután egy órakor elmentünk sétálni. Aztán egyszer csak elértünk egy kávézóig. Sara úgy döntött, hogy meghálálja a tegnapi fuvart. Következésképp bementünk és rendelt 2 kávét. Leültünk egy asztalhoz, majd körül néztem. Azt követően megláttam valakiket akiket soha életemben nem szerettem volna együtt látni. Ez a 2 ember akit láttam Castiel és April volt. Éppen beszélgettek. Nagyon kiakadtam és csalódtam Aprilben. Azt hittem nem fog beleavatkozni az ügyeimbe. Bár az is lehet, hogy összejöttek. De akkor miért nem mondta el? És miért van az, hogy Castiel egyik nap őrülten szerelmes belém másik nap meg a legjobb barátnőmmel hetyeg? Idegesen céltalanul odamentem az asztalukhoz. Ők felnéztek és látták, hogy bajban vannak. Hiába magyarázták,hogy félreértem meg stb. Meg hogy csak valamit megbeszélnek meg stb újra. Én nem hittem el, ezért gyorsan egy szó nélkül visszaültem az asztalhoz és megkérdeztem Sara-t hogy nem visszük-e el.
Ő azt felelte, hogy vigyük csak várjak amíg kifizeti. Utána elmentünk. Elmondtam neki, hogy mi volt, meg hogy miért kellett eljönni. Miközben mondtam szépen sétálgattunk.
---April szemszöge---
- Figyelj Castiel. Akkor segítesz nekünk?
- Persze. De Emilynek nem lenne jobb azt hazudni, hogy járunk?
- Nem. Tudja, hogy egy ilyen alakkal sohasem kezdenék ki mint te szóval nem hinné el.
- Hahaha. Nagyon vicces a kicsi lány.
- Nem vicc volt.
- Na mindegy. Akkor az idióta testvéred mikor jön?
- Holnap ér rá. Akkor fog jönni
- Jó. A többit facebookon megbeszéljük. - Mondta majd drámaian elviharzott.
---Vége és a következő rész normális szemszögben kezdődik---
