33.rész

A kórház

Amint futottam a kórház fele csak azon járt az agyam,hogy hogyan mondjam el Castielnek?A nagy gondolkodásban pedig nem figyeltem és belementem valakibe.

-Ohh.Szia Nina.Há te hova tartasz?

-Ja.Én Lyshez megyek.Áthívott valamiért.

-Aha.Azt tudod,hogy miért?

-Igen.

-El mondod?

-Chh..Egy ilyen idiótának mint te aki még oda sem tud figyelni?!Dehogy mondom el.

-Akkor rohadj meg.

-Mit mondtál?

-Szavakat.

-De mit?

-Mennem kell szia.

-Szia.Máskor jobban figyelj oda.Idióta.

Nagyon jó.Most egész úton azon gondolkoztam,hogy Lys mit akar ettől a ki nem mondom mitől.Amikor od értem Castiel tiszta ideg volt.

-Szia.

-Hála az égnek,hogy itt vagy.

-Mi történt?Jobban van már?

-Nem,nincsen.Elvileg valaki leütötte egy serpenyővel és betört a feje.

-Az durva.

-Hát az.

-Castiel..

-Mondd

-Tudom,hogy ki tette.

-Mi?Ki tette?Az biztos,hogy kinyírom.

-D..Deborah volt.

-Tudhattam volna,hogy az volt.Én hülye miért hagytam egyedül?

-nyugi..Én érzem,hogy minden ugyanúgy lesz majd egyszer mint amikor még popcorn-t zabáltál az udvaron és 3D-s szemüvegben bámultál engem és Armint és kántáltad,hogy mondj igent.Emlékszel még?

-Persze,hogy emlékszem.*megölel*

-Castiel?Te sírsz?

-Igen.Félek,hogy elvesztem Kelly-t.

-Nyugodj meg.Nem fogod.

-Remélem,hogy igazad lesz.

-Uram-szólalt meg egy hang

Castiel letörölte a könnyeit és megfordult.Látta,hogy a doktor volt.

-Igen?Mi történt?Sikerült?

Az orvos csak bólintott egyet.Castiel örömében ugrált.Jó nem csodálom,de élveztem egy kicsit,hogy láthattam úgy mint egy lány.Nem hittem volna,hogy a lelke ilyen Érző.(sajnálom a megfogalmazást,de nem rég keltem és nekem még reggel van nagyon.Remélem értitek.)

-Doktor úr!!

-Igen?

-Én is bemehetek?Mármint Castiel után?

-Most is bemehet.

-Tényleg?

-Igen,de ne maradjon sokáig.

-Rendben van.Nem fogok.

Bementem és Castiel ott beszélgetett vele.Én csak halgatóztam egy darabig.Ennyit halottam csak:

-Castiel.Csak te jöttél el?Neked vagyok ilyen fontos?

-Hé.Kelly.Itt vagyok.Nekem is fontos vagy.Itt vagyok.

-Emily??

-Igen.

-Nagyon örülök,hogy itt vagy,de hogyan kerültem ide?Várjatok csak..Emilynek elmondtad?

-Nem mondta el.Én..*félbeszakít*

-Ő talált rád.-mondta Cas

-Nagyon köszönöm.

-Nem emlékszel,hogy mi történt vagy,hogy ki tette ezt?-kérdezte Cas

-Nem.Sajnos nem.

-Mondom,hogy Deborah volt.

-Jól van na csak biztosra akartam menni.

-Viszont nekem mennem kell.Jobbulást Kelly.Sziasztok.

-Szia Emily-hallatszott Castiel hangja

-Szia Ems-mondta Kelly

Amint hazaértem azon gondolkodtam,hogy mit tegyek annak érdekében,hogy Deborah visszakapja?

Rá is jöttem.Amint beértem a szobámba,kimásztam az ablakon és elfutottam Kellyhez.Castiel-t nem engedték ott aludni ezért haza kellett mennie.Amint a szoba elé értem ordítozást halottam.Majd csapkolódást.Rögtön berontottam.Amit ott láttam az nem volt valami kegyes..

33.rész vége

32.rész

A tettes

Amikor hazaértem nekiálltam megkeresni a Sherlock cuccomat.Vagyis csak ami megmaradt belőle.A kis kabimat eltüntettem valahová.Ezért csak a pipa és a kalapom volt meg,de imádtam ezt a szerkót.Azért vesztettem el a kesztyűt is mert állandóan használtam.Amikor kicsi voltam mindig egy magassarkúval húztam fel.Készült róla egy kép is,de az otthon van a pincében.

-Héj Emily.

-Igen?*megfordul*

-Halottam,hogy mi történt?

-Honnan?

-Facebookra kíírta.

-Ki?Castiel?Kelly nem tudja

-Nem a húsvéti nyúl.

-Tényleg?Megvan neked facebookon ismerősnek?

-Hát persze te dinka.

-Na,de Armin komolyan kirakta facebookra?

-Aha.

-Na ezt nem hiszem el.Mutasd már meg.

-Itt van tessék.

-Köszönöm.Anyám és kommentet írt hozzá az anyja is.

-Juuj tényleg.

-Ez nagyon durva.

-Hát eléggé.

-Elfelejtettünk neki szólni.

-Tél.

-Hogy mi?Igen tél van,de ez most hogyan jön ide?

-Hát elöszőr is lábbal jön ide.Másodjára pedig csak te felejtettél el szólni

-Ja így már értem.Amúgy Armin.

-Igen?

-Te hogyan kerültél ide?

-Öööm..Jó kérdés.Tudod este volt egy nagyon jó buli és..hát.Ennyi ami rémlik..

-Ja igen azt tudom,hogy buliban voltál.

-Mi?Honnan?

-Tudod.Facebook.

-Ja igen.Igen.Tényleg.

-Na ugye.Emlékszel csak valamire.

-Nem.Reggel láttam az üzenőfalamon.

-Ja vágom.

-Késsel ugye?

-Hát perszeee

-Na,de mindegy nekem men...*megcsókolták*

-Armin te is tudod,hogy ennek már ré*elterelték a figyelmét*

-Te az ott nem...?-kérdeztem kérdően(hát hogyan máshogy)

-Dehogynem.Tegnap majdnem megölt valakit.Szerintem csak a rendőrök elől bújkál.

*összenéznek*

-Ez nem lehet-mondtam meglepetten.

-Sajnos úgy tűnik.Menj és szólj Castielnek.

-Oké.Szia.

Amint futottam a kórházba azon járt az agyam,hogy hogyan mondjam el neki.Csak úgy mondjam meg neki,hogy Deborah volt az?Ezt nem tartom jó ötletnek.Na de mindegy.Majd elmondom neki valahogy.

32.rész vége

31.rész

Április1.

Amikor reggel felkeltem akkor tudtam,hogy az életem ebben a pillanatban teljesen megváltozott.Minden egyes pillantásommal csak a könyvre tudtam koncentrálni.Vajon hova tűnt.Kicsit gondolkodni akartam.Marie sosem hagyott pihenni.Eldöntöttem,hogy a szünetekben is ezen a béna könyvön gondolkodom.

-Sajnálom amit tettem.-Szólalt meg egy hang,vagyis inkább több hang egyszerre

-Hogy mi?*megfordul*

-Ja semmi,semmi.-mondta Alisa és Ashlyn szintén egyszerre

-Csak a szerepre gyakorlom.

-Milyen szerepre?

-Lesz egy előadás.

-Tényleg?Miről fog szólni?

-Április 1.

-What?

-Ez a címe.

-Ja okés.

-Nem ismered ugye?

-Lányok?

-Mondd.

-Ti hogyan tudtok állandóan egyszerre beszélni?

-Te is tudod,hogy mindig így van.Amúgy mi is gondolkodtunk már rajta-mondták szintén egyszerre

-Na akkor miről is szól ez a darab?

-Arról,hogy van négy kecske.A legkisebb elmegy világot látni.Mindig bajba kerül.Sokan megtámadják.Bla-bla-bla.

-Na ez egy cuki történet.

-Hát az.-szólalt meg egy ismeretlen hang

-Castiel?

-Beszélnünk kell csaje.

-Na de mit?

-Miért szakított velem Kelly?

-Mi?Ti szakítottatok?

-Igen.

-Pedig olyan cukik voltatok együtt.

-Azt mondta,hogy nem illünk össze szerite és azt is látta,hogy mást megcsókoltam.

-*fejbevágja egy vázával*Mit tettél te ökör?

-Semmit sem.

-Akkor meg miért szakított veled?

-Nem tudom.Kérlek beszélj vele.

-Oké beszélek vele.

Elindultam az udvarba.Amikor megláttam Kelly-t a földön fekve körülötte pedig egy kisebb vértócsa gyűlt össze nagyon megijedtem.Nem tudtam,hogy mit is tegyek hirtelen.Aztán rájöttem.Nem ártana hívni a mentőket.Gyorsan beírtam a számukat.10 perc múlva szirénát halottam.Végre,hogy ide értek.Kelly-t bevitték,én vele akartam menni.Az orvosok azt mondták,hogy csak közeli hozzátartozók mehetnek be.Amint elvitték rögtön szóltam Castielnek.Eléggé megijedt amikor meghallotta ezt a hírt.Mondjuk nem is csodálom.Már csak azt kéne tudnom,hogy hogyan történt ez,hogy mi történt vele és,hogy ki tette?Esküszöm a saját bézboz ütőmmel fogom megölni.Az már tuti.

31.rész vége

30.rész

Hazugságok tengerében

(Sziasztok csak annyit szeretnék mondani,hogy köszönöm a sok olvasónak aki egyszer sem hagyott el.Több mint a fele úgy döntöttek,hogy ennyi elég volt és,hogy nem akarnak többé olvasni ezért eltűntek.Pont ezért írok egy extra hosszú részt.Élvezzétek.)

Amikor Armin elment a szobából egy kicsit elgondolkodtam.Lehet,hogy igaza van?Lehet,hogy a betűk csak össze voltak keverve?Mindegy.Inkább elmentem fürdeni majd lefeküdtem aludni.Egész este az ágyamban forgolódtam majd rájöttem,hogy nem fogok tudni elaludni amíg meg nem találnom a kódexet.Előkerestem a zseblámpát.Vagyis csak próbáltam.Teljesen természetes,hogy nem az én szobámban volt.Arra már rájöttem,hogy ami kell azt sosem találom meg.Kimentem a folyosóra szép halkan,de természetesen a nénikém még ébren volt."Szerencsémre" észrevett.Amíg oda mentem a kanapé elé egész végig valami hazugságon járt a fejem.Nem mondhattam meg neki.Rögtön szólt volna Marie-nek,de ha nem is ott van?Marie tutira megölne akkor.Bármennyire is a mostoha testvérem.Nincs benne semmi szeretet.Na de mindegy nem akarom felhúzni magamat rajta.
-Hát te meg mit csinálsz ilyen későn itt?-kérdezte érdeklődően Helen
-Ki szerettem volna menni a wc-re.
-Akkor meg miért ilyen halkan mentél?
-Ja csak nem szerettelek volna felekelteni téged.
-Akkor jó.
-Na és te mit keresel itt ilyen későn?
-Nem fontos.-Itt láttam rajta,hogy mindjárt elsírja magát
-Ugyan Helen.Ne hidd azt,hogy nem érdekel.Nagyon is érdekel.
-Csak onnan gondoltam,hogy te nem szeretsz engem.
-Mi?Ezt meg honnan gondolod?
-Sosem voltam elég jó senkinek.Sajnálom.-Amint ezt a mondatot kimondta elkezdett sírní
-Sose gondolj ilyen butaságra.Nekem ugyan is fontos vagy.
-Tényleg?Mióta?
-Amikor elmentem vagyis elszöktem akkor rájöttem,hogy most már nem tudok nélküled élni.
-Emily,de aranyos vagy*elmosolyodott*Köszönöm-érezni lehetett a hangján,hogy megkönnyebbült
 -*megöleltem*Ne sajnáld.Teljes mértékben megérdemeltem.Kelett egy ilyen szintű változás az életembe.
-Na,de most már menjél vissza aludni.
-Mi?Ja igen tényleg.Én wc-re készültem.
-Akkor menjél el gyorsan.
-Oké.
*1 perc múlva*
-Na akkor szia-Mondta Helen nénikém azt jelezve,hogy menjek már el aludni
-Oké.Megyek már.*elindultam majd megfordultam*
-Helen
-Igen?
-Majdnem elfelejtettem.Holnap elmehetek Ashlyn-nel és Alisa-val sátrazni?
-Igen.Persze.Miért ne?
-Köszi.Viszont akkor kéne a zseblámpa és nem tudom,hogy hová tetted.
-A szekrényben van egy doboz ott lesz benne.
-Van ott sok doboz.
-Tényleg.Egy doboz nagyon sok.
-Na nyugi van tutira megtalálod.
-Oké.Remélem,hogy igazad van.
-Keresd meg most mert még elfelejted.
-Igen tényleg.
Nekiálltam megkeresni a zseblámpát.Meg is találtam.
-Na megvan?
-Igen megvan.Köszönöm.Viszont megyek aludni szia.Szeretlek.
-Oké szia én is.
Siettem be a szobámba.Visszafeküdtem és gondolkodtam.Nálunk nincs is padlás!Kinek a padlásáról van szó?Reggel amikor felkeltem az volt az első,hogy felmentem lépcsőt mászni.Legnagyobb meglepetésemre volt fent egy ajtó.Gondoltam,hogy az a padlás.Megpróbáltam kinyitni,de zárva volt.Visszamentem a házunkba.Csináltam reggelit és meg is ettem.Egyszer csak eszembe jutott valami.
-A nyakláncom!?!?!
Ennyit tudtam csak kinyögni.Befutottam a szobámba és előkerestem gyorsan.Ránéztem és rögtön kiszúrtam.Visszamentem az emeletre.Az egyik szomszéddal összefutottam és mondta,hogy csak egy ember tudta kinyitni.Az az ember nem más volt mint Edward Brai az apám.Azt is mondta,hogy hiába próbálkozok.Megvártam,hogy lemenjen és kinyithassam az ajtót.Teljesen igazam volt.Az ajtót a nyakláncom nyitotta.Bementem,de csak engem engedett be.Fellépcsőztem majd elkezdtem keresgélni a dobozokban.A kódexnek semmi nyoma sem volt.Nem tudtam mit tenni csak kerestem tovább.Végül találtam valami érdekeset.Ez a dolog pedig nem más volt mint egy ugyanolyan nyaklánc mit az enyém.Nem tudtam,hogy mit tegyek.Valaki megfogta a vállamat ebben a pillanatban.Megfordultam és láttam,hogy ki volt az.Csak egy kérdést tudtam feltenni.
-Anya?!?
-Szia kicsim.
-T.te é.élsz?
-Igen.
*Odafutottam és megöleltem*
-Ez eléggé ijesztő.Na de mi történt?
-Tudom,hogy ijesztő.Igazából nem haltunk meg.
-Akkor meg miért kelett ide költöznöm Helen nénihez?
-Sajnálom kicsim,de ezt tudtuk csak tenni.
-Na de miért kelett hazudnotok?Vagy apa halt meg és te nem?
-Kicsim apád is él.Nagyon sajnálom,de úgy sem értenéd meg ezeket.
-Próbáld meg elmondani.Lehet,hogy megértem.
-Nem fogod.Hidd el jobb ha nem tudod.
-Na és a látomások?
-Milyen látomások?Csak nem..?
-Csak mi?
-Nem mondhatom el.
-De Helen néni is tudta,hogy éltek?
-Igen.Tudta.
-Miért csak most bukkantatok fel?
-Kicsim el kell mondanom valamit.
-Na mondd.
-Helen igazából nem a nénikéd.
-Hogy mi?Szóval ti is hazudtatok nekem?Nem akarlak látni többé titeket.
Ezután a mondat után sírva elfutottam.Lefutottam a parkba.A padon pedig ott ült Kentin.
-Szia Kentin.
-Szia Emily.Te meg mit keresel itt?
-Itt lakok.
-Na de a parkban?
-Nem.Abban a házban ott.
-Tudom ám csak vicceltem.
-Te hol voltál eddig?
-Hogy érted azt,hogy eddig?
-Hát már nagyon régóta nem láttalak.
-Emily.
-Igen?
-Mondanom kell valamit.
-Mit?
-Én..Hogy mondjam el?..Hát...Utállak és most is zavar a közelséged..Sajnálom.
-De azt mondtad,hogy én vagyok a legjobb haverod.
-Tudom.Hazudtam.Sajnálom.
-Tudod mit akkor én megyek szia.
Ezek után elmentem egy kicsit kiszellőztetni a fejemet,de természetesen összefutottam a két kis hárpiával.
-Emily..Várj meg.-ordított utánam Annabella
Én csak mentem tovább és hallgattam ahogyan ordítozik nekem.Végül odaért elém állt és azt mondta,hogy addig nem megyek sehová sem amíg nem beszélek vele.Gyorsan kikerültem,de mivel a járda eléggé keskeny volt és nem néztem körül az úttesten elütöttek.Nem tudtam mit tenni.Későn vettem észre a több mint százzal közelgő autót.Gondoltam így legalább gyorsabban meg szabadultam volna az életemtől.Direkt ütettem el magamat.Ebben a hazug világban egyedül maradtam.

30.rész vége

29.rész

Régi hódító

Amint megláttam,hogy ki jött be a szobámba rögtön rákérdeztem értetlenül.

-Armin!?

-Szia.Bejöhetek?

-Persze.Gyere csak üljél le.

-Oké.

-Miért jöttél?Nagyon megleptél.

-Csak hallottam,hogy mi történt közted és Lys között és gondoltam átjöhetnék.

-Ez kedves tőled.

-*mosolygott* és mit csinálsz?

-Öööm semmit-rejtettem el a lapot.

-Na mutasd meg.

-Nem.Mindjárt jövök ki megyek wc-re.

-Rendben van.

(Bocsi,hogy beleszólok,de egy fontos dolog:Sajnálom,de ami a wc-n történt ne fogom részletezni)

*Eközben a szobámban*

---Armin szempontja---

Nem érdekelt.Megnéztem,hogy mi volt az.Amint láttam azt,hogy mi volt ráírva rögtön rájöttem arra,hogy ez egy kód.Próbáltam megfejteni.Ekkor Emily visszajött.
---Armin vége---
---Emily szemszöge---(Normalitás)
-Hát te meg mi a jó istenit csinálsz,hogy dűne rád a meggyfa.
-De most miért?
-Mert beleolvastál.
-Emily sajnálom,de ez mi?
-Egy....öööm egy wc papír amit olvasgatok.
-Ja,hogy úgy és tudod,hogy mi van ráírva?
-Igen.Tudom.Képzeld csak,hogy tudom
-Igen és mi?
- Ládpadso vonla @&Hagyho áltadmalteg gaiz szlermlet nhyertsz. Ez van ráírva képzeld.
-Hogy te mekkora egy kicseszett nagy zseni vagy.
-Tudom én.
-Amúgy ha érdekel akkor az van ráírva,hogy:Padláson volna meeek hogyha megtaláltad igaz szerelmet nyerhetsz.
-Hogy mi?
-Nem tudtad ugye?
-De tudtam.Miért ne tudtam volna?
-Mert eléggé meglepődtél.
-Dehogy lepődtem meg.Miből gondoltad?
-Csak úgy.Mert van eszem.
-Legalább neked,de most inkább menj.
-Sajnálom valami rosszat mondtam?
-Igen.Szia
-Szia.

29.rész

28.rész

Megbocsássak!??!

(Kell találgatni,hogy mi lesz a kód.Addig nem lesz folytatás amíg nem lesz legalább 3-4 találat)

Amikor hazaértem akkor Mary azonnal elkezdett faggatni,hogy merre jártam.Elmondtam neki ami egy teljes este alatt történt velem.
-Hogy mi?Tehát azt mondod,hogy nem találtad meg a kódexet?
-Pontosan.
-De megegyeztünk
-Mary nyugodj meg ha ezt a kódtó megfejtem akkor majd megkeresem
-De most keresd meg.
-De te nem érted?
-Nem?Nem értem,hogy miért azzal az idióta kóddal foglalkozol.
-Mert meg kell fejteni a kódot.
-Ja tényleg.
-Segítesz benne?
-Úgy gyorsabban meg találod?
-Igen.
-Akkor igen.
Leültünk és nekiálltunk gondolkodni.Mit ne mondjak tényleg nem volt egyszerű.A kód ez volt:
    Ládpadso vonla @&Hagyho áltadmalteg gaiz szlermlet nhyertsz.
-Mary
-Igen?
-Te tudod?
-Nem.
-Akkor ez nem lesz egyszerű.
-Hát nem.
Igazából az én agyam egyáltalán nem a kód megfejtésén járt.Mindig Lysen árt az agyam.Vajon megbocsássak neki?Ekkor csengettet valaki.*Kinyitja  megnézi ki az és becsapja*
*Megint kinyitja*
-Ne nyomogasd már azt a kicseszett csengőt.A szomszédoknak és nekem sem tetszik-förmedtem rá
-Emily.Tudod,hogy sajnálom.
-Lys jártunk egy percet és szakí...*félbeszakít*
-Az igazából 5 perc volt.
-Jól van na.Akkor is 5 perc alatt megcsaltál.
-De ő csókólt meg.
-De te pedig hagytad magadat.
-Emily kérlek bocsáss meg.
-Nem tudom,hogy mit tegyek*becsapja az ajtót*
*Megint csengetnek*
-Emiy kedves.Lennél olyan kedves és kinyítnád az ajtót?-kérdezte Helen
-Nem.Nem fogom kinyítni.Tudom,hogy ki van ott.
-Akkor kinyítom.Mondjak neki valamit?
-Igen,méghozzá azt hogy nem érdekel amit mond mentségnek és annyit még csak,hogy meghaltam.
-Rendben van átadom
-Köszönöm.
-Megyek már-ordított Helen
Én sírva beszaladtam az ajtón majd halottam,hogy Helen nénikém beengedte.
*Kopognak az ajtómon*
-Nem érdekelsz Lys.Menj el.
-Nem Lys vagyok.
Amint ez a valaki belépett az ajtón nagyon meglepődtem.De mit keres itt és mit szeretne tőlem?

28.rész vége 

27.rész

Lysander és én
(Ez a rész csak az estéről fog szólni)

Amikor ezt kimondtam akkor egy eléggé fura érzés fogott el.A szívem körül szúrt valami.Tehát ez a szerelem?Kentin ezt próbálta elmagyarázni?

-Jaj bocsi  ez nem tudom,hogy mit keres itt.Már mindenhol kerestem ezt a tollat.Látod rá van írva,hogy Lysander.

-Aha szép kis toll.

-köszi.Mondhatok neked valamit?Azt amit a barátnőimnek szoktam mondani?

-Hát persze.

-Nem láttad a jegyzetfüzetemet?

-Jaaj Lys.Sosem változol.

-Na,de most láttad vagy nem?

-Nem

-Akkor segítesz megkeresni?

-Hát hogyne.

-Köszi egy angyal vagy.

-Tudom én.Amúgy nem sejted azt,hogy hol hagytad el.

-De.

-És el is mondod?

-Igen.Persze.Természetesen.Ennél a padnál.

-Ja.Miét is máshol?

-Na akkor segítesz vagy nem?

-Segítek.Persze,hogy segítek

Elkezdtük keresni,de amikor megtaláltam valaki megfogta a vállamat.Megfordultam és nem más állt ott mint Victoria és Annabella.
-Hát ti,hogyan találtatok rám?
-Az most nem mindegy?
-Nem sajnos nem mindegy.
-Akkor sajnállak.Beszélnünk kell.Négyszemközt.
-Jó menjünk.Mindjárt jövök.Oké?
-Oké-mondta Lys
-Ohh szia Lys-szólalt meg Ann
---Lys szemszöge---
-Szia.
-Miért ezzel a nyomival lógsz?
-Mármint veled?
-Nem én történetesen Emily-re gondoltam.Amúgy ez nem volt szép tőled,de amiért ilyen cuki vagy megbocsátok.
-Jípí-mondta unottan
-Na ennyire ne örüljél
-Hát nem is fogok csak ha te elmész.
-Tehát nem adod könnyen magad?
-Nem.Neked nem.
-Psszt!
Ez után közelebb jött az arcomhoz és megcsókolt.Mivel én vagyok a világ legszerencsétlenebbje ezért Emily az egészet látta.Szegény Emily.Nem tudom,hogy mit fog tenni ezek után.
---Emily szemszöge---
-Na mondd gyorsan,hogy mit szeretnél.
-Csak a Dake ügyet.
-Mi van vele?
-Mikkor kérdezed meg?
-Holnap fogom.De amúgy is ti mit kerestek itt?
-Azért jöttünk mert...
-Mi a.....*meredten bámult*
-Mi történt?*megfordul*
Annabella és Lysander ez nem lehet.Miért velem történnek mindig ilyenek?Gyorsan odamentem Lysanderhez és felpofoztam.
-Emily!Én...
-Ezt miért tetted?Azt hittem,hogy szeretsz?
-Én szeretlek.
-Ja látom.Fogadok,hogy te beszéltél velük,hogy jöjjenek ide ugye?Na mindegy.Nem szeretnélek látni.
Arminnal jártam egy két napot Lyssel meg pár percet..Mi történik körülöttem?

26.rész

Az első munkanap

Amint elkezdtem "dolgozni" csak bent keresgéltem amit Marie mondott.Egyszer csak megcsörren a telefonom.Azt írta,hogy Helen néni hív.*felveszi*

-Helen?Marie te vagy az?Mit szeretnél?Igen azt keresem.Nem tudom.Kérlek csak adj egy kis időt.Oké szia.

*leteszi*

-Mire adjon időt?És ki adjon időt?-mondta idegesen Leigh

-Ööö..Csak Amin hívott és azt akarja,hogy megváltoztassam a döntésemet.

-Ja és erre mondtad azt,hogy adjon időt?

-Igen

-Akkor már Lyssel mi lesz?Nem szereted?

-(Jól megcsináltad Emily)Nem.Természetesen szeretem.

-Akkor most melyik?

-Leigh.Nem tudom még.*csörög a telefon**felveszi*

-Szia Ashlyn mi történt?Hogy mi?Kik?Nee.Ez komoly?Oké majd beszélünk most dolgozom.Szia

*leteszi*

-Sajnálom.

-Mi történt?

-Semmi fontos.

-Akkor jó,de némítsd le a telefonodat.

-Oké.

-Na akkor jó munkát.

-Köszönöm
Nekiálltam takarítani egy kicsit.Leigh így legalább látta azt,hogy valamit csinálok is.Miután bezárt  és hazament nekem maradnom kelett takarítani.Amint végeztem neki álltam keresni.Nem találtam sehol.Majd eszembe jutott.Marie elöszőr egy ruhát akart ellopni.Úgy gondoltam,hogy köze van hozzá.Megfogtam azt a ruhát és láttam rajta valami kód volt.Nem értettem valami jól,de gyorsan leírtam.Amint végeztem eljött hozzám vagy is inkább elém Lys.Elmentem vele hozzájuk.Oda adtam a tesójának a kulcsot és azt mondta,hogy holnapra szabadnapot kapok.Elmentünk sétálni Lyssel.
-Milyen volt az első munkanapod?
-Hát mit ne mondjak.Eléggé fárasztó
-Az nem valami jó
-Hát nem(Izgi beszélgetés)
-Leülünk?
-Aha.Leülhetünk
-Figyelj mondanom kell valamit?
-Mit?
-Én..Hogy mondjam..*félbeszakít*
-Szavakkal.
-Emily ez komoly.
-Ja.Bocsi
-Semmi gond.Neked mindig megbocsátok.
-Ez kedves tőled.Tehát mit szerettél volna mondani?
-Csak azt szeretném mondani..Várjál hogyan is mondjam....Megvan..*megcsókol*
-Ez most mi akar lenni?
-Emily.Én téged nagyon szeretlek.
-Én is téged Lys.
-Tényleg?Akkor lennél a barátnőm?
-Hogy mi?
-Jól hallod.Tehát?
-Igen.
-Komolyan?
-Igen
-Szeretlek Emily.
-Én is téged.