Lysander??
Amikor Armin és Dake veszekedtek bejött Castiel és megkérdezte,hogy ezek most min veszekszenek ennyire!Elmondtam neki mindent majd egy kicsit durvább hangokat hallottunk!Megfordultunk és elkezdtek verekedni én megpróbáltam leállítani Castiel meg csak szurkolt nekem oldalról!!Bejöttek a többiek is velük együtt az igazgatónő kaptak 2 óra büntetést!
.jpg)
-Sajnálom Emily nem szerettem volna,hogy elvegyenek tőlem!-Mondta Armin
Az igazgatónőnek azt mondtam,hogy én tehetek róla végül is tényleg így volt, mert ha nem megyek el randizni Dakkel akkor nem hitte volna azt,hogy szabad vagyok és akkor nem csókolt volna meg!
-Semmi gond Armin ,de nyugi nem fognak elválasztani minket!-mondtam miközben egy kis mosolyt nyomtam az arcomra
-Emily nem hiszem el,hogy ezt a kocka állatot választottad helyettem!-szólt elég idegesen Dake
-Dake,Armin egyáltalán nem kocka állat neked viszont akkora az egód,hogy csodálom ,hogy elférsz!
-Nem is nagy az egom!
Ekkor mindenki egyszerre azt mondták a többiek akik a teremben voltak:
-Dehogynem-én csak bólogattam
-De tudod mit menj és nézd meg magad a tükörben és csókolgasd!-mondtam flegmán
Dake ezen megsértődött nagyon de különösebben nem érdekelt!Majd Alexy kihívott beszélgetni.Elmondta,hogy nagyon meglepődött a testvérén mert még soha senkivel sem verekedett össze ezért ne forduljon elő még egy ilyen.Én nagyon bírom Al-t de most teljesen olyan volt mintha anyukámat hallottam volna!Rájöttem,hogy nagyon hiányoznak a szüleim ezért elrohantam a kedvenc helyemre vagyis a tóhoz mert ott este nincsenek sokan és sírtam.Valaki megint megfogta a vállam,de most már tudtam nagyon jól,hogy ki volt az.
-Lysander mit keresel te itt?
-Ugyanazt mint múltkor gondolom te is!
-Igen eltaláltad
-Miért sírsz mert azt nem tudom megint Armin miatt!
-Ja nem dehogyis csak eszembe jutottak a szüleim!
-Amúgy ha már itt tartunk akkor miért is költöztél ide?Ne értsd félre nem gond meg semmi csupán kíváncsi vagyok.
-Nem értem félre.Ja és m.m.m.meghaltak egy balesetben-mondtam és közben elsírtam magamat Lys nyugtatott meg
-Lysander!
-Igen?
-Köszönöm,hogy ilyen megértő vagy!
-Ugyan természetes,hogy segítek különben milyen osztálytárs lennék?
-Háát olyan....Castieles!!
Akkor nevettünk és utána olyan dolog történt amit megbántam!Megcsókoltam.Nem tudom,hogy mi üthetett belém abban a pillanatban!
-Sajnálom fogalmam sincs,hogy ezt miért tettem nem gondolkodtam tényleg nagyon sajnálom!
-Semmi gond ,de szerintem jobb lesz ha mész
Hazakísért megöleltem és megköszöntem neki a vigasztalást!Fura dolog történt amikor hazaértem mivel a nénikém nem leselkedett csak nézte a tv-t és megkérdezte,hogy merre voltam!Az az igazság,hogy ezt a helyet nagyon megszerettem.Nem csak a fiúk miatt,de azóta Helen nénikémmel is jobban kijövök!Sosem gondoltam volna,hogy ez megtörténhet,hogy egy fiúba szerelmes leszek,egy fiú
t akaratlanul megcsókolok és a régi szerelmemet pedig elküldöm a francba!
-Szia Emily merre voltál ilyen sokáig??-kérdezte aggódó hangon
Nem tudtam elmondani ezért odabújtam hozzá és elkezdtem sírni mint egy kis csecsemő.De szerencsére tudta,hogy miért sírok!Nem tudom,hogy lehet de ő mindig is felismerte,hogy mikor sírok egy fiú miatt és, hogy mikor hiányolom a szüleimet!Helen megnyugtatott és felküldött tanulni!Nekiálltam és reggel arra keltem,hogy az asztalnál ülök!Helen néni értetlenül nézett és megkérdezte,hogy hogyan aludtam el a tankönyveken majd rájött,hogy nem nehéz hiszen ő is volt diák.Megfürödtem,felöltöztem és reggelizte,viszont szóba hozta a tegnap esti dogot amikor meglátott Lyssel az ablakban.Erre nem tudtam mit mondani.
Dake ezen megsértődött nagyon de különösebben nem érdekelt!Majd Alexy kihívott beszélgetni.Elmondta,hogy nagyon meglepődött a testvérén mert még soha senkivel sem verekedett össze ezért ne forduljon elő még egy ilyen.Én nagyon bírom Al-t de most teljesen olyan volt mintha anyukámat hallottam volna!Rájöttem,hogy nagyon hiányoznak a szüleim ezért elrohantam a kedvenc helyemre vagyis a tóhoz mert ott este nincsenek sokan és sírtam.Valaki megint megfogta a vállam,de most már tudtam nagyon jól,hogy ki volt az.
-Lysander mit keresel te itt?
-Ugyanazt mint múltkor gondolom te is!
-Igen eltaláltad
-Miért sírsz mert azt nem tudom megint Armin miatt!
-Ja nem dehogyis csak eszembe jutottak a szüleim!
-Amúgy ha már itt tartunk akkor miért is költöztél ide?Ne értsd félre nem gond meg semmi csupán kíváncsi vagyok.
-Nem értem félre.Ja és m.m.m.meghaltak egy balesetben-mondtam és közben elsírtam magamat Lys nyugtatott meg
-Lysander!
-Igen?
-Köszönöm,hogy ilyen megértő vagy!
-Ugyan természetes,hogy segítek különben milyen osztálytárs lennék?
-Háát olyan....Castieles!!
Akkor nevettünk és utána olyan dolog történt amit megbántam!Megcsókoltam.Nem tudom,hogy mi üthetett belém abban a pillanatban!
-Sajnálom fogalmam sincs,hogy ezt miért tettem nem gondolkodtam tényleg nagyon sajnálom!
-Semmi gond ,de szerintem jobb lesz ha mész
Hazakísért megöleltem és megköszöntem neki a vigasztalást!Fura dolog történt amikor hazaértem mivel a nénikém nem leselkedett csak nézte a tv-t és megkérdezte,hogy merre voltam!Az az igazság,hogy ezt a helyet nagyon megszerettem.Nem csak a fiúk miatt,de azóta Helen nénikémmel is jobban kijövök!Sosem gondoltam volna,hogy ez megtörténhet,hogy egy fiúba szerelmes leszek,egy fiú
t akaratlanul megcsókolok és a régi szerelmemet pedig elküldöm a francba!
-Szia Emily merre voltál ilyen sokáig??-kérdezte aggódó hangon
Nem tudtam elmondani ezért odabújtam hozzá és elkezdtem sírni mint egy kis csecsemő.De szerencsére tudta,hogy miért sírok!Nem tudom,hogy lehet de ő mindig is felismerte,hogy mikor sírok egy fiú miatt és, hogy mikor hiányolom a szüleimet!Helen megnyugtatott és felküldött tanulni!Nekiálltam és reggel arra keltem,hogy az asztalnál ülök!Helen néni értetlenül nézett és megkérdezte,hogy hogyan aludtam el a tankönyveken majd rájött,hogy nem nehéz hiszen ő is volt diák.Megfürödtem,felöltöztem és reggelizte,viszont szóba hozta a tegnap esti dogot amikor meglátott Lyssel az ablakban.Erre nem tudtam mit mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése