Miután Sara megnyugtatott egy közeli parkban és megittuk a kávénkat erőt vettem magamon és elindultam szépen haza. Otthon amikor felmentem a szobámba megláttam egy csokor virágot mellette egy kis üzenettel. Ez állt rajta:
"Kedves Emily!
Mindig is szeretni foglak és nem tudlak elfelejteni. Tudom hogy tettem dolgokat amiket nem kellett volna, de akkor nem alakult volna így ez az egész. féltem megmondani a szemedbe hogy még mindig szeretlek, de nem tudtam magamba tartani. Arra vágyom hogy visszakaphassalak."
semmi más nem volt rajta. Még egy név sem. Csak azon gondolkodtam hogy kitől jöhetett. Aztán rájöttem hogy biztos Armintól. megörültem amikor rájöttem és átfutottam hozzájuk kicsattanva a boldogságtól. Amint odaértem egyből csengettem és Alexy nyitott ajtót. Azt mondta hogy Armin a szobájában van és April meg valami fiúval a városban. Akkor állt össze minden. A plázában is Castiellel volt. Így arra következtettem hogy akkor biztos járnak. Ha így van akkor Castiel nem fog piszkálni és nyugodtan tudok majd együtt lenni Arminnal. Úgy éreztem hogy minden akadály elhárult és innentől csak jó dolgok jöhetnek. De hogy mi lesz az majd később kiderül. Most folytatom tovább ezt a sztorit. Szóval elmentem gyorsan Armin szobájába. Amikor ajtót nyitottam ő odanézett én meg mosolyogva figyeltem a cuki meglepődött arcát. Egyből odajött hozzám és megölelt. Csak annyit kérdezett hogy tetszett?! Erre azt válaszoltam neki hogy ha nem tetszett volna és nem gondolnám ugyanígy azt amiket írtál akkor nem lennék itt. Erre Armin még jobban mosolygott és nyomott egy puszit az arcomra. Azt mondta hogy menjek vele van még egy kis meglepetése. Amikor mentem utána megláttam hogy hova visz. Kimentünk a tetőre és bámultuk a csillagokat. Ebben csak az volt az érdekes hogy nappal volt. Na mindegy nem lényeges. Na igen ott tartottam hogy kint voltunk a tetőn és megcsókolt. A fülembe súgta hogy soha többé nem enged el még akkor sem ha az életével fenyegetik. Természetesen ugyanígy gondoltam. Aztán egyszer csak csörgött a telefonom ,ami persze eléggé megzavarta ezt a kis romantikus idillt. Amikor felvettem meghallottam benne April hangját. Arra kért, hogy találkozzunk és megbeszélünk mindent. Én nem voltam rá kíváncsi.
Inkább gyorsan leraktam a telefont és Armin kérdezte, hogy ki volt az én meg csak rávágtam, hogy téves szám volt. Megkérdezte, hogy nem fázok-e. Tényleg eléggé lehűlt már addigra a levegő. Rávágtam egyből, hogy "ha azt mondom, hogy igen akkor bemegyünk? Mert akkor nemet mondok."
Nevetett majd azt mondta, hogy odaadja a pulcsiját. Miután odaadta átkarolt. Olyan szoros volt kettőnk között ez az érzés mint ami soha sem volt, Most éreztem, hogy igazán szeretem. Sosem engedem el. Sajnos eljött az a pillanat, hogy haza kellett mennem. Otthon elmentem gyorsan enni. Evés közben megcsörrent a telefonom. April volt az így aztán kinyomtam. Miután kinyomtam a telefonomat újra csörgött. Armin volt most. Felvettem és vagy egy órát beszéltünk és csak azt tudta hajtogatni, hogy mennyire szeret. Persze ez nem volt baj és nem is zavart engem, de anyámékat már sokkal jobban. Miután letette elmentem fürdeni. Fürdés után nézem a telefonomat és megint hívott April. Még mindig nem érdekelt. Elmentem gyorsan a szobámba és bebújtam a meleg ágyamba. Írtam Arminnak és szokás szerint kinyomtam Aprilt. Késő este volt amikor eldöntöttem, hogy lefekszem aludni. Mikor már javában aludtam egyszer csak éreztem, hogy valaki lököd. Kinyitottam nagy nehezen a szemeimet és megláttam Aprilt. Megijedtem. Vajon hogyan kerülhetett oda be?! Hát ha logikusan gondolkodunk akkor az ajtón. A kulcsomat Arminnal felejtettem. Biztosan kutakodott Armin telefonjában és elolvasta amit beszéltünk. Armin mondta, hogy ott maradt a kulcsom. De akkor honnan tudhatta, hogy újra együtt vagyunk?! Annyit mondott csak, hogy nyugodjak meg ő majd mindent elmagyaráz. Egyből megkérdeztem, hogy hogyan jutott be és azt mondta, hogy Armint nagyon boldognak látta, ezért kitalálta, hogy este bemegy a szobájába és megnézi a telefonját, hogy kibe zúgott bele ilyen gyorsan újra. Látta, hogy velem beszélt annyit. Végig olvasta és látta, hogy írtam, hogy nincsen meg a kulcsom és ugye az is kiderült, hogy hol van így aztán megkereste, majd átfutott. Szép halkan bejött az ajtónkon. Így a kulcsomat is vissza juttatta hozzám. Azért is jött át, hogy elmondja nekem, hogy a múltkori félreértés volt. Nem az én ügyembe akart beleavatkozni hanem tetszik neki Castiel és össze is jöttek. Vagy is ezt hazudta, de én akkor még nem tudtam róla, hogy hazudik. Megkérdeztem tőle hogy miért nem mondta el erre csak annyit mondott hogy mert régen beszéltünk. Így békültem ki vele. Utána még sokáig beszélgettünk Arminról meg hogy hogyan békültünk ki. Még most sem tudom elhinni, hogy Castiel végre leszállt rólam és nem fog bekavarni. Azért természetesen még mindig vigyázzon Aprilre, mert ha nem akkor kitekerem a nyakát. Bár szerintem tudja. Nagyon jót aludtam miután elment April. Reggel azért összekészülődtem és átmentem hozzájuk. Aprillel szerettem volna beszélni. Becsengettem és Armin nyitott nekem ajtót. Gondolom az egész család örülhetett nekem reggel nyolckor, de nem baj. Úgy sem fognak megharagudni. Armin nagyon boldog lett amint meglátott.
-Nem hittem volna, hogy ilyen korán átjössz.- Mondta miközben aranyosan nézett rám.
-Aprillel szeretnék beszélni pár szót. Fent van? Utána megyek oda hozzád, de muszáj lenne beszélnem vele.
-Azt hittem, hogy nem vagytok jóban.
-Tegnap kibékültünk.
-Ja értem. Menj csak addig előkeresem a kulcsodat.
-Nem kell. April már áthozta. Ezt szeretném megköszönni.
-Hogy micsoda?! Biztos megint turkált a telefonomban. Egyszer letöröm a kezét.- Mondta idegesen.
Belőlem csak kitört a röhögés és arra kértem, hogy ne törje el a kezét hanem kódolja le a telefonját.
Utána bementem April szobájába. Láttam, hogy alszik és eljátszottam vele azt amit ő. Csak én az ajtón jöttem be. Odamentem szép halkan és óvatosan az ágya mellé és felkeltettem. Nem kicsit ijedt meg szerencsétlen. Meglátta, hogy én vagyok és rájött, hogy miért is kapta ezt.
-Mit keresel te itt reggel nyolckor az ágyam mellett?- Kérdezte félig nevetve félig pedig sírva
-És te hajnalban az én ágyam mellett?- Kérdeztem viccelődve
-Jólvan te nyertél. Feladom. Inkább alszok tovább. Na jó éjt szia.- Mondta és közben megfordult
-Ne aludj. Csak kérni szeretnék tőled valamit.
-Mi lenne az?
-Máskor ne ijessz meg alvás közben.
-Igenis főnök.
-És mondj el mindent nyugodtan. Tudod, hogy bennem megbízhatsz.
-Tudom, de féltem, hogy mit fogsz majd mondani. Castiel is azt tanácsolta, hogy ne mondjam el neked.
-Azt csinálod amit Castiel mond? Miközben ocsmány módon szétszedett minket Arminnal?!
-Azt már sajnálja. Azért is szeretne bocsánatot kérni.- Mondta miközben felült az ágyán és elindult ruhát válogatni
-Mégsem alszol tovább?
-Nem már felkeltettél, megyek Castielhez. Te meg gondolom a túloldali szobába.
-Így van. Na akkor hagylak is készülődni. Ja és egy jó tanács. Ne vegyél fel rózsaszínt nem áll jól. Na sziaaa.
-Nagyon vicces vagy.
Így hát átmentem Arminhoz és elmeséltem neki az éjszakát. Hogy igazából, hogy is juttatta át a kulcsomat April. Egy kicsit meglepődött, de nem annyira. Megszokta már April hülyeségeit.
A nap többi része szokásosan unalmasan telt. Feleslegesnek tartom elmesélni. Másnap viszont amikor elmentünk a boltba Arminnal megszólított minket egy öregember. Odanéztünk és láttuk, hogy ott ül a koszban és a porban. Ez eléggé fura volt, mivel, hogy ebben a faluban SOHA nincsenek hajléktalanok. Van egy külön ház. Ahhoz képest, hogy kik "lakják" egész szép és tiszta. Olyan állapotban van az mint egy kórház. Ez a hely nagyon elvan rejtve. A falu legeslegszélén található. Szóval ugye megszólított minket és azt mondta, hogy segítsünk neki. Rossz az a hely ahol van és, hogy valahogy segítsünk ezen. Valaki bántani akarja őt is és a többieket is. De, hogy ki volt az az a következő részből kiderül.
Köszönöm szépen, hogy ennyit vártatok és így is elolvastátok! Aranyosak vagytok. Következő résszel sietek. :D
