Sült Castiel vacsira
- Emily! Kérlek hallgass meg! Nagyon sajnálom!
- Castiel. Nem kell magyarázkodnod. Mindent értek!
- Tényleg?
- Igen, tényleg. Nem bírtad elviselni, hogy boldog legyek.
- Nem! Nem erről van szó. Rosszul hiszed.
- Akkor miről? Magyarázzad meg kérlek mert én nem értek akkor semmit.
- Nem lehetne fent a szobádban inkább?
- Jól van menjünk.
A szobámban Castiel szinte lesokkolt a mondani valójával amit fél óra alatt sikerült kinyögnie:
Igen ennyit "mondott". Nagyon meglepett vele az igaz.
- Castiel. Ez mit jelentsen?
- Szeretlek.
Ez egy kicsit lesokkolt majd elküldtem haza. Egész nap bezárkózva voltam a szobámban és gondolkodtam. De mindig csak egy helyen lyukadtam ki: Most mi a francot csináljak?
Őszintén. Nem tudtam erre az egy kérdésemre választ adni. Még most sem tudok. Ezek után inkább hanyagoltam mindent és mindenkit. Viszont az egész tegnap estét nem mondtam el.
-Apa(Emett) szemszöge-
Na végre egy fárasztó nap után itthon. Úgy utálok dolgozni. Na de ha muszáj akkor muszáj.
- Szia Drágám. Milyen napod volt?
- Fárasztó. Nektek?
- Hát. Jó is meg nem is.
Ekkor lejött Castiel.
- Szia Castiel. Rég láttalak miújság?
- Semmi érdekes, de haza kell menjek.
- Máris ?
- Igen sajnos.
- De miért?
- Mert… történtek dolgok.
- Milyen dolgok?
- Nem fontos.
- Dehogynem mondjad csak!
- Jó. Szerelmes vagyok Emilybe és megpróbáltam szét választani Armintól. De ő megtudta. Én sosem tudtam elmondani neki azt amit iránta érzek. A mai napig. De most elküldött. Szóval ennyi.
- Értem. Beszéljek vele?
- Nem kell. Inkább elfogadom csak a tényt hogy ő mást szeret.
Ezután újságot olvastam és gondolkodtam hogy mi lesz Emmel.
--Emily szemszöge—
Miután elküldtem Castielt, gyorsan írtam egy üzenetet Aprilnek.
Szerencsére April gyorsan átjött. A legjobb hogy halálra ijesztett. Bemászott az ablakomon. Na mindegy.
- Szia. Mondjad akkor mi a baj?
- Castiel választott szét Armintól. -Mondtam miközben a szememben könnyek gyűltek
- Hogy mi van? Ezt nem hinném Em. Tuti hogy hazudott.
- Figyelj. meg is csókolt. Azt mondta szeret és ezért tette.
- Azta. Ez durva. De Em figyelj, régóta ismered. Kinéznéd belőle?
- Már nem tudom mit tegyek. Ezért szóltam neked. Te mindenhez annyira értesz. Tudom hogy te tudnál segíteni.
- Most viszont tanácstalan vagyok pont mint te.
- Miért ilyen nehéz az élet?
- Mert különben túl könnyű lenne és az nem élvezetes.
- April. Köszönöm hogy vagy nekem. –Mondtam könnyes szemmel
April szorosan átölelt majd a fülembe súgta:
- Minden rendbe jön. Ígérem
Miután kisírtam magamat April hazament. Én egy kicsit jobban éreztem magamat. Sőt sokkal. April mindig meg tud nyugtatni.
---April szemszöge---
Nem tudom hogy jól tettem-e hogy ott hagytam őt. Lehet visszakéne menjek? Nem tudom. Majd meglátom mit hoz a reggel. Jobb lenne ha beszélnék Arminnal. Ott is van. Gyorsan le kell támadjam.
- Armin beszélhetek veled? -Kérdeztem aranyosan
- Persze, gyere. -Mondta idegesen
- Figyelj Armin. Emről kell beszélnem veled.
- Mi van vele? -Mondta hidegen
- Nagyon szeret téged és hibát követett el. Rájött.
- Jó de engem nem érdekel. Fel tudod fogni?
- Ne hazudj Látom rajtad hogy pedig nagyon is.
- Hát akkor elég rosszul.
Sajnos egy kisebb testvéri vita kezdődött innen. Mind a ketten ordítoztunk egymással.
- Armin. A testvéred vagyok. Pontosabban az ikred. Látom hogy érdekel téged. Pontosan tudom milyen amikor téged nem érdekel valami. Nagyon jól ismerlek. Ha akarod, ha nem.
- Sajnálom.
- Mit sajnálsz?
- Igazad van jó?! Befejezted? Ha csak ezért jöttél be akkor mehetsz is ki.
- Armin! Szereted?
- Menj ki.
- Szereted?
- Mondom menj ki!
- Addig nem amíg nem válaszolsz.
- Menj már ki!
- Szereted?
- Igen szeretem! Örülsz? -Könnyes lett a szeme
- Armin! Tudod miért szakított veled?
- Semmit sem tudok April.
- Segítek. Én tudom.
- Komolyan?
- Igen. De előbb ígérj meg valamit.
- Mit?
- Azt,hogy soha sem fogja megtudni, hogy én mondtam el neked.
- Ígérem.
- Castiel szerelmes Emilybe és ő választott szét titeket.
- De hogyan?
- Rábeszélte az anyját,hogy nem vagy elég jó neki és hogy segítsen neki szétválasztani titeket. Em anyja azt hazudta Emnek, hogy ti testvérek vagytok.
- Hogy mi?!
- Pontosan.
- Megfojtom azt a gyereket!
- Armin. Te erről nem tudsz.
- Jó oké. Viszont segíts vissza szerezni.
- Oké.
- Akkor agyaljunk valami ötleten.
- Ami azt illeti. Már van is egy ötletem.
Elkezdtünk sugdolózni és egyszer csak elsötétült a kép.
-Jaaaj ne máááár. Vége a résznek. El sem hiszem. Pedig olyan izgi volt. A fenébe. Most várhatok egy csomó időt! A francba.
Vége
Köszönöm hogy elolvastátok és bocsi hogy ennyi időt kellett várni. A következőre ígérem nem kell ennyit várni. Ja és hogy tisztázzuk. A végét csak a poén kedvéért írtam bele :D
