Nyúlkergető
Reggel felkeltem és jó illatokat éreztem.Furcsa volt nagyon is.Mondjuk nem az volt a furcsa hogy jó illatokat éreztem hanem a levegőben volt valami különös.Egy érzés bökdösött legbelül.Én nem szoktam hozzá ezekhez.Gondolkodtam,hogy mi lehet ennek az oka.Rájöttem,hogy elfelejtettem ezt a nyugodt ünnepet.Felöltöztem és kimentem a szobámból.Követtem az isteni húsvéti illatokat.Nálunk húsvétkor mindig minden nyugodt volt.Reggeliztünk közben beszélgettünk.Ez sosem változott nálunk az évek során.A reggeli az mindig finom volt nagyon.Húsvétkor én szoktam enni a legtöbbet.Ezek után bementem a szobámba és tanultam.Ne essen félreértés nem vagyok olyan jó tanuló és pont ez az ami miatt tanulnom kellett.Persze semmi kedvem nem volt hozzá,de mást nem tudtam volna csinálni.Így hát neki ugrottam a leckének.Én nem nagyon szoktam kapni semmi ajándékot,mert ez nem erről szólt.Persze a szüleim mindig erőltették,de én nem akartam semmit sem.Megígérték,hogy ha nem akarom akkor nem kell.Eddig sikeresen be is tartották az ígéretüket.De persze ez is csak eddig tartott.Idén kaptam egy nyuszit.Azt sem tudtam hogyan kell gondozni.Magamat sem tudtam nem,hogy egy nyulat.Nekem ez nehéz feladat volt.
-Anya ez itt az enyém?
-Igen kicsim.
-Miért kaptam?
-Háát...Húsvét van kicsim....Mindenki kap valamit.Nem akartuk,hogy ebből kimaradj.
-Anya.Megmondtam,hogy semmi ajándék se legyen.Még egy fogpiszkáló sem.Nekem nem kell semmi.Ez az ünnep nem erről szól.Ha annyira ajándékot akarsz adni valakinek akkor az ne én legyek.
-Kicsim..Azt hittük apáddal,hogy örülni fogsz neki.
-Ugyan már.Apát ebbe ne keverd bele.Őt hol érdeklik ezek a dogok?
-érdekli őt.
-Jaj anya.Ezt nem tudom elhinni.Az általános iskolai ballagásomon sem volt ott.
-Dolgozott.
-Mert sokkal fontosabb neki a munka mint mi.
-Kislányom!Azonnal befejezed ezt!Érdekeljük mi csak...
-csak mi?
-Csak meg akar neked adni mindent.Mindent a segged alá akar rakni.Ahhoz viszont sokat kell dolgoznia.
-Ezt te sem hiszed el.
-Milyen hálátlan vagy.Végre kaptál valamit erre elkezdesz velem veszekedni.
Ekkor könnyekkel a szememben sírva futottam ki az utcára.Elakartam futni innen.De nem volt hova.Épp ez volt a baj.Kicsit pihenni akartam.Egyszerűen ezt az egészet eldobni egy pillanatra.Szó szerint ki akartam futni a világból.Egyedül voltam.Magányos voltam.Sírtam ott az utcán magányosan.Tudom,hogy ezt az egészet egy kis semmiségnek kellett volna vennem,de az eddigi összes problémám tört ki belőlem.Nem tudtam magammal mit kezdeni.Anya ki jött megkeresni és haza vitt.
-Figyelj kislányom.Nagyon sajnálom,hogy apád keveset van velünk.Viszont nem tudunk ellene mit tenni.
-Igen.Lehet,hogy igazad van.Nagyon sajnálom,hogy elkezdtem elfutni előled
-Semmi gond.Pont olyan volt mintha egy nyulat kergettem volna.Gyorsan futsz.
-Igen tudom.Szeretlek
-Én is szeretlek.
Ezután az érzelgős beszélgetés után megöleltem anyát.Akkor éreztem,hogy eddig minden bűnét megbocsátom amit tett ellenem.
47.rész vége
