52. rész

A titokzatos férfi

Az öregember elmesélte, hogy őt Mikenak hívják és a hajléktalan otthonból szökött el. Armin tovább akart menni, de engem érdekelt, hogy mi történt és miért kell neki segítség. Én sohasem szerettem ott hagyni az ilyen embereket. Így aztán amint látta Armin, hogy nem szeretnék menni egyből ezért úgy döntött, hogy mellettem maradt. Leült mellém és átkarolt. Félt azért, hogy az ember egyszer csak letámad. Igazából bennem is megvolt ez az érzés. Na szóval az ember elkezdte mondani a sztoriját. Azt mesélte, hogy volt egy „ápolónő” aki másképpen gondolta volna a hajléktalanokra való vigyázást. Egyszer történt az, hogy az egyik öregember megszólította a nőt, hogy legyen kedves hozzon neki egy kispárnát mert a másik az kényelmetlen volt számára. Amikor a nő ezt meghallotta egyből veszekedni kezdett vele, majd előrántott a melltartója közül egy pisztolyt. Az embert nem lőtte le, mert megígérte, hogy nem fog kitudódni. Az öreg bácsi ezek után döntött úgy, hogy ő nem fog soha többé félelemben élni. Szóval arra jutott, hogy öreg fejével elmegy ő onnan és soha többé be sem teszi oda a lábát. Arra kért minket, hogy menjünk el a rendőrségre, mert ha ő menne akkor azt észrevennék és ne szeretne meghalni. Persze egyáltalán nem szerettem volna belekeveredni egy ilyen ügybe, de túl nagy szívem van és úgy éreztem, hogy kötelességem megtenni ezt. Mint ahogyan azt is, hogy elmenjek tejért amire szintén megkértek. Az idős bácsi rákérdezett, hogy megtesszük-e. Armin rávágta, hogy nem tud semmit sem csinálni az ügy érdekében, majd megfogta a karomat és elkezdett elhúzni. Mondtam neki, hogy várjon egy kicsikét, mert nem szeretném itt hagyni így. Adtam neki egy kis pénzt és azt mondtam neki, hogy üljön fel a következő buszra és menjen jobb helyre. A bácsi hálálkodva megköszönte majd tovább lépett. Arminnal elindultunk a boltba. Mindent megvettünk amit kell majd hazafelé kerültünk egyet. Leültünk a közeli parkba kicsit beszélgetni. 
-Emily szerintem nem kellett volna pénzt adni annak az öregnek! Tuti nem arra fogja költeni!
-Én megbízok az emberekben. Elhiszem azt amit mondott.
Amint ezt kimondtam oda jött valaki és beleszólt a beszélgetésbe.
-Tényleg nem költeném idiótaságra a pénzt. Egy ideje megbecsülöm és nem csak elszórom mint mindenki más. - Szólt közbe Mike.
-Maga mit keres itt?-Kérdeztem meglepődve
-Nem megy több busz ma már ezért gondoltam, hogy keresek egy helyet ahol maradhatok.
-Értem. Ide szeretett volna jönni? -Kérdezte kissé idegesen Armin
-Igen arra gondoltam. -Válaszolta- De nyugodtan maradjatok addig elmegyek máshova.
Az öreg fogta magát és arrébb ment. Egy kis idő után Elsétáltunk Egy idő után és hazavittük a tejet és persze anya kérdezte, hogy merre jártunk. Nem szerettem volna mondani, neki hogy találkoztunk egy öregemberrel. Féltem, hogy kiosztana és azt nagyon nem szeretem. Így aztán felmentem a szobámba Arminnal.  Beszélgettük erről az egész dologról fent. Igen ott is. Egyszerűen nehéz volt kiverni a fejemből. Aznap éjszaka miután lefeküdtem aludni hallottam valami zajt. Kinéztem az ablakon és nagyon meglepődtem. Mike volt az és éppen valamiben "sántikált". Láttam ahogy cipel valamit. Egyből gyanút fogtam. Gyorsan bekapcsoltam a laptopot és megnyitottam a Google-t. Rákerestem arra a hajléktalan otthonra és eléggé érdekes dolgokat találtam. Azt olvastam, hogy van ott egy idióta öreg bácsi akit Mike-nak hívnak és amióta meghalt a felesége azóta elment az esze. Régen pénzes ember volt, de miután a felesége egy szörnyű balesetben meghalt azóta lett hajléktalan. Nem dolgozott már egy idő után, mindent hanyagolt. a eleségén kívül senki sem volt már vele. A testvérei, a szülei is mind meghaltak már jó régen. Egyedül maradt. A lakásából kilakoltatták, mivel nem tudta a számlákat fizetni. Így aztán hajléktalan lett és azóta próbálja elhitetni az emberekkel, hogy a felesége vissza fog mér térni és ha ő is meghal majd akkor is visszatér és kísérteni fog. Na persze. Arról a sztoriról is írtak amit nekünk mesélt. Igazolták, hogy semmi igazság tartalma nincsen annak amit az az ember mond. Sajnos ma már elég rossz világban élünk. Senki szavát nem szabad elhinni. Egyszer csak meghallottam valami nagyon nagy zajt kintről. Az az elmebeteg volt az. Elgondolkodtam rajta komolyan, hogy mit cipelhet. Természetesen az volt az a nagyon nagy zaj, hogy azt elejtette. Az ablakból láttam, hogy April is fent van és az ablakban nézi, hogy mi történt. Az öreg szitkozódott. Gyorsan megfogtam a telefonomat és írtam Aprilnek, hogy azonnal öltözzön fel és a hátsó ajtajuk előtt tali. Láttam, hogy tudta mit szeretnék. Gyorsan összekészülődtem és siettem szépen halkan lefelé. Reménykedtem abban, hogy nem fognak anyuék felkelni és észrevétlenül eltűnhetek. Odaosontam Aprilhez. Mondtam neki, hogy mi történt ma reggel velem és Arminnal és azt amit az előbb olvastam fent erről az emberről. Mondtam neki, hogy éredekel, hogy mit és hova visz. Gyorsan elindultunk és látótávolságból követtük. Nagyon féltem, mivel nem tudtam, hogy mi fog történni akkor majd hogyha észrevesz. Hál istennek tudtuk követni át a parkon, el a bolt mellett, három 1km-rel arrébb végre odaértünk, de amit láttunk az megijesztett. Mindkettőnket. Egymásra néztünk és közös döntéssel elindultunk visszafelé. soha többé nem akartam vissza m enni oda, de nagyon jól tudtam, hogy ez lehet kis falunk kis titka. 

51.rész

Miután Sara megnyugtatott egy közeli parkban és megittuk a kávénkat erőt vettem magamon és elindultam szépen haza. Otthon amikor felmentem a szobámba megláttam egy csokor virágot mellette egy kis üzenettel. Ez állt rajta:
"Kedves Emily! 
Mindig is szeretni foglak és nem tudlak elfelejteni. Tudom hogy tettem dolgokat amiket nem kellett volna, de akkor nem alakult volna így ez az egész. féltem megmondani a szemedbe hogy még mindig szeretlek, de nem tudtam magamba tartani. Arra vágyom hogy visszakaphassalak."
semmi más nem volt rajta. Még egy név sem. Csak azon gondolkodtam hogy kitől jöhetett. Aztán rájöttem hogy biztos Armintól. megörültem amikor rájöttem és átfutottam hozzájuk kicsattanva a boldogságtól. Amint odaértem egyből csengettem és Alexy nyitott ajtót. Azt mondta hogy Armin a szobájában van és April meg valami fiúval a városban. Akkor állt össze minden. A plázában is Castiellel volt. Így arra következtettem hogy akkor biztos járnak. Ha így van akkor Castiel nem fog piszkálni és nyugodtan tudok majd együtt lenni Arminnal. Úgy éreztem hogy minden akadály elhárult és innentől csak jó dolgok jöhetnek. De hogy mi lesz az majd később kiderül. Most folytatom tovább ezt a sztorit. Szóval elmentem gyorsan Armin szobájába. Amikor ajtót nyitottam ő odanézett én meg mosolyogva figyeltem a cuki meglepődött arcát. Egyből odajött hozzám és megölelt. Csak annyit kérdezett hogy tetszett?! Erre azt válaszoltam neki hogy ha nem tetszett volna és nem gondolnám ugyanígy azt amiket írtál akkor nem lennék itt. Erre Armin még jobban mosolygott és nyomott egy puszit az arcomra. Azt mondta hogy menjek vele van még egy kis meglepetése. Amikor mentem utána megláttam hogy hova visz. Kimentünk a tetőre és bámultuk a csillagokat. Ebben csak az volt az érdekes hogy nappal volt.  Na mindegy nem lényeges. Na igen ott tartottam hogy kint voltunk a tetőn és megcsókolt. A fülembe súgta hogy soha többé nem enged el még akkor sem ha az életével fenyegetik. Természetesen ugyanígy gondoltam. Aztán egyszer csak csörgött a telefonom ,ami persze eléggé megzavarta ezt a kis romantikus idillt. Amikor felvettem meghallottam benne April hangját. Arra kért, hogy találkozzunk és megbeszélünk mindent. Én nem voltam rá kíváncsi.
Inkább gyorsan leraktam a telefont és Armin kérdezte, hogy ki volt az én meg csak rávágtam, hogy téves szám volt. Megkérdezte, hogy nem fázok-e. Tényleg eléggé lehűlt már addigra a levegő. Rávágtam egyből, hogy "ha azt mondom, hogy igen akkor bemegyünk? Mert akkor nemet mondok."
Nevetett majd azt mondta, hogy odaadja a pulcsiját. Miután odaadta átkarolt. Olyan szoros volt kettőnk között ez az érzés mint ami soha sem volt, Most éreztem, hogy igazán szeretem. Sosem engedem el. Sajnos eljött az a pillanat, hogy haza kellett mennem. Otthon elmentem gyorsan enni. Evés közben megcsörrent a telefonom. April volt az így aztán kinyomtam. Miután kinyomtam a telefonomat újra csörgött. Armin volt most. Felvettem és vagy egy órát beszéltünk és csak azt tudta hajtogatni, hogy mennyire szeret. Persze ez nem volt baj és nem is zavart engem, de anyámékat már sokkal jobban. Miután letette elmentem fürdeni. Fürdés után nézem a telefonomat és megint hívott April. Még mindig nem érdekelt. Elmentem gyorsan a szobámba és bebújtam a meleg ágyamba. Írtam Arminnak és szokás szerint kinyomtam Aprilt. Késő este volt amikor eldöntöttem, hogy lefekszem aludni. Mikor már javában aludtam egyszer csak éreztem, hogy valaki lököd. Kinyitottam nagy nehezen a szemeimet és megláttam Aprilt. Megijedtem. Vajon hogyan kerülhetett oda be?! Hát ha logikusan gondolkodunk akkor az ajtón. A kulcsomat Arminnal felejtettem. Biztosan kutakodott Armin telefonjában és elolvasta amit beszéltünk. Armin mondta, hogy ott maradt a kulcsom. De akkor honnan tudhatta, hogy újra együtt vagyunk?! Annyit mondott csak, hogy nyugodjak meg ő majd mindent elmagyaráz. Egyből megkérdeztem, hogy hogyan jutott be és azt mondta, hogy Armint nagyon boldognak látta, ezért kitalálta, hogy este bemegy a szobájába és megnézi a telefonját, hogy kibe zúgott bele ilyen gyorsan újra. Látta, hogy velem beszélt annyit. Végig olvasta és látta, hogy írtam, hogy nincsen meg a kulcsom és ugye az is kiderült, hogy hol van így aztán megkereste, majd átfutott. Szép halkan bejött az ajtónkon. Így a kulcsomat is vissza juttatta hozzám. Azért is jött át, hogy elmondja nekem, hogy a múltkori félreértés volt. Nem az én ügyembe akart beleavatkozni hanem tetszik neki Castiel és össze is jöttek. Vagy is ezt hazudta, de én akkor még nem tudtam róla, hogy hazudik. Megkérdeztem tőle hogy miért nem mondta el erre csak annyit mondott hogy mert régen beszéltünk. Így békültem ki vele. Utána még sokáig beszélgettünk Arminról meg hogy hogyan békültünk ki. Még most sem tudom elhinni, hogy Castiel végre leszállt rólam és nem fog bekavarni. Azért természetesen még mindig vigyázzon Aprilre, mert ha nem akkor kitekerem a nyakát. Bár szerintem tudja. Nagyon jót aludtam miután elment April. Reggel azért összekészülődtem és átmentem hozzájuk. Aprillel szerettem volna beszélni. Becsengettem és Armin nyitott nekem ajtót. Gondolom az egész család örülhetett nekem reggel nyolckor, de nem baj. Úgy sem fognak megharagudni. Armin nagyon boldog lett amint meglátott.
-Nem hittem volna, hogy ilyen korán átjössz.- Mondta miközben aranyosan nézett rám.
-Aprillel szeretnék beszélni pár szót. Fent van? Utána megyek oda hozzád, de muszáj lenne beszélnem vele.
-Azt hittem, hogy nem vagytok jóban.
-Tegnap kibékültünk.
-Ja értem. Menj csak addig előkeresem a kulcsodat.
-Nem kell. April már áthozta. Ezt szeretném megköszönni.
-Hogy micsoda?! Biztos megint turkált a telefonomban. Egyszer letöröm a kezét.- Mondta idegesen.
Belőlem csak kitört a röhögés és arra kértem, hogy ne törje el a kezét hanem kódolja le a telefonját.
Utána bementem April szobájába. Láttam, hogy alszik és eljátszottam vele azt amit ő. Csak én az ajtón jöttem be. Odamentem szép halkan és óvatosan az ágya mellé és felkeltettem. Nem kicsit ijedt meg szerencsétlen. Meglátta, hogy én vagyok és rájött, hogy miért is kapta ezt.
-Mit keresel te itt reggel nyolckor az ágyam mellett?- Kérdezte félig nevetve félig pedig sírva
-És te hajnalban az én ágyam mellett?- Kérdeztem viccelődve
-Jólvan te nyertél. Feladom. Inkább alszok tovább. Na jó éjt szia.- Mondta és közben megfordult
-Ne aludj. Csak kérni szeretnék tőled valamit.
-Mi lenne az?
-Máskor ne ijessz meg alvás közben.
-Igenis főnök.
-És mondj el mindent nyugodtan. Tudod, hogy bennem megbízhatsz.
-Tudom, de féltem, hogy mit fogsz majd mondani. Castiel is azt tanácsolta, hogy ne mondjam el neked.
-Azt csinálod amit Castiel mond? Miközben ocsmány módon szétszedett minket Arminnal?!
-Azt már sajnálja. Azért is szeretne bocsánatot kérni.- Mondta miközben felült az ágyán és elindult ruhát válogatni
-Mégsem alszol tovább?
-Nem már felkeltettél, megyek Castielhez. Te meg gondolom a túloldali szobába.
-Így van. Na akkor hagylak is készülődni. Ja és egy jó tanács. Ne vegyél fel rózsaszínt nem áll jól. Na sziaaa.
-Nagyon vicces vagy.
Így hát átmentem Arminhoz és elmeséltem neki az éjszakát. Hogy igazából, hogy is juttatta át a kulcsomat April. Egy kicsit meglepődött, de nem annyira. Megszokta már April hülyeségeit.
A nap többi része szokásosan unalmasan telt. Feleslegesnek tartom elmesélni. Másnap viszont amikor elmentünk a boltba Arminnal megszólított minket egy öregember. Odanéztünk és láttuk, hogy ott ül a koszban és a porban. Ez eléggé fura volt, mivel, hogy ebben a faluban SOHA nincsenek hajléktalanok. Van egy külön ház. Ahhoz képest, hogy kik "lakják" egész szép és tiszta. Olyan állapotban van az mint egy kórház. Ez a hely nagyon elvan rejtve. A falu legeslegszélén található. Szóval ugye megszólított minket és azt mondta, hogy segítsünk neki. Rossz az a hely ahol van és, hogy valahogy segítsünk ezen. Valaki bántani akarja őt is és a többieket is. De, hogy ki volt az az a következő részből kiderül.

Köszönöm szépen, hogy ennyit vártatok és így is elolvastátok! Aranyosak vagytok. Következő résszel sietek. :D

Sziasztok! Tudom hogy sok a kifogás, de sajnos tönkrement a gépem és nem tudtam írni. Ígérem hogy be lesz pótolva ez a jó hosszú idő :) Remélem megértitek :)♥

Boldog új évet!

Sziasztok. Ma volt időm megcsinálni a fejlécet (egy kicsit késve de közölni szerettem volna) Boldog új évet!
 :)
Kinek milyen tervei vannak az új évre nézve? Hogyan ünnepeltétek a szilvesztert? :)

50. rész

Megoldás

Emily az 50. rész gyönyörűséges reggelén azon mérgelődött a szobája ablakjából kitekintve, hogy mi a francért kelt fel ilyen korán. Tán még az öregek is később keltek mint most ő. Tovább aludni viszont nem tudott. Így hát úgy döntött, hogy a szobájában elolvas egy könyvet majd kissé fáradtan, de valamit csinál, hogy elfelejtse a tegnap estét és sokkal boldogabb lesz eddig mint valaha. Na jó nem igaz. Emily aznap 11:20 perckor kelt. Amint kinyitotta a szemét egyből zavarta a sok fény és a madarakról inkább ne is beszéljünk. Csak azért kelt fel, hogy besötétítsen. Nagy "mázlija" volt, hogy a szülei meghallották őt. Amint visszabújt az ágyba a kedves édesanyja bement hozzá és próbálta kiszedni" az ágyból. 

-Na kislányom. Örülj, hogy eddig hagytunk aludni. Most azonnal bújj ki az ágyból. *húzza fel a redőnyt* Engedjünk be egy kis fényt és levegőt. Olyan jó idő van. Menj el valahova Aprillel. Biztos jó lesz.

- Nem hinném, hogy én ma bárhova is megyek. 

- Miért nem?

- Mert...Túl sok a fény.

- Jól van Emily, több Twilight-ot nem nézhetsz. Most pedig menj kifele.

- Anya. Miért is vagy te itt? 

- Mert itt lakom.

- A szobámban? 

- Ha most ne mozdulsz ki egy kicsit akkor ide is fogok költözni.

- Anya. Átvertél, elszakítottál attól akit a világon a legjobban szerettem. Ezek után jó pofizzak veled vagy mit vársz?- Ordítottam.

*bejön apa*

- Mi ez az ordibálás valami baj van?

- Nem, nincs semmi szívem. Menj csak ki.- Mondta neki anyám nyugodt hangnemben.

- Biztos? 

- Igen. 

- Akkor jól van. 

Apa kiment majd anya leült az ágyamra.

- Figyelj Emily drágám. Legalább reggelizni gyere ki.- Felállt majd kiment.

Én elgondolkodtam egy kicsit. Majd beláttam. Legjobb ha kimegyek. Persze csak enni. Utána visszajövök. Tehát kimentem. Leültem és elkezdtem enni. Anya közben odajött és leült a velem szemben lévő székre. 

- Figyelj kicsim. Nagyon sajnálom azt amit tettem. Tudom, hogy nem volt okos ötlet. Főleg nem egy anyától. Tudom, hogy nem vagyok mintaanya, de nagyon sajnálom. 

- Nem szükséges ezt csinálni.

- Mit?- Értetlenkedett.

- Azt tettetni, hogy sajnálod és hogy érdekel. - Mondtam eléggé lenézően.

Egyszer csak besétál hozzánk apa.

- Mit szólnátok, ha elmennénk ma együtt valahova. Rég csináltunk ilyet. Végre senki sem dolgozik és ráérünk.- Lelkesedett édesapám.

- Én benne vagyok.- Mondta anya.

Várták, hogy válaszoljak, de én csak értetlen fejjel néztem őket és közben ettem a müzlimet.

- Na hova szeretnétek menni?- Kérdezte anya

- Nekem mindegy, döntsetek ti.- Adta apám válaszul.

Én még mindig tömtem az értetlen fejembe a müzlit. Aztán anya persze, hogy rávágta,hogy a pláza. Mi is lenne jobb elfoglaltság mint hogy plázába menjünk. Szerintem csak azért akartak oda menni mert abban reménykednek, hogy elmegyek velük és oda nem szabad sohasem úgy menni, hogy tükörbe sem mersz nézni. Majd én miután megettem a maradék müzlimet is, mint egy csodálatosan okos gyerek visszabújtam az ágyba és vártam, hogy anyámék elmenjenek. Nélkülem viszont nem indultak el. Sajnos nem úsztam meg. Anya gyorsan kirángatott az ágyból, de mikor rájött, hogy ez nem fog összejönni akkor azzal úgymond "megfenyegetett", hogy elvisznek pizsomába és ilyen "gyönyörű" fejjel. Ezért inkább gyorsan rendbe szedtem magamat és elindultunk. Nem mintha sok kedvem lett volna hozzá. De tényleg.. Kb. semmi. Mikor odaértünk a legközelebbi plázához (Ami 1 órányira volt tőlünk) egyből kirángattak a kocsiból, majd bementünk. Pont egy fehérneműs boltba mentünk be és olyan dolgot láttam amit nem szerettem volna. Castiel odabent vásárolt valami melltartót vagy talán bugyit. Fogalmam sincsen, mert csak azt láttam, hogy a női részen kutat. Azt hittem, hogy ez valami rossz vicc. Elég érdekes volt. Egész végig azon járt az agyam, hogy vajon mit tervelhetett ki. Majd miután átmentünk a másik boltba találkoztam Aprillel. Azt mondta, hogy siet mert elvileg egy fiúval van. Persze nagyon meglepett, de azért picit örültem. Na meg kíváncsi is voltam. 

Később olyan 3-4 óra környékén már eléggé megéhezett a kis család. Így aztán úgy döntöttünk, hogy elmegyünk enni. Persze a Meki volt a legközelebb így hát gyorsan elautóztunk oda. Neki álltunk enni, majd vissza siettünk a plázába nehogy bezárjon. Bementünk egy csomó ruhás boltba,..stb. Vettem magamnak 3 felsőt 2 sálat 2 cipőt 3 nyakláncot és 4 nadrágot. Nagy bevásárlást tartottam. Este olyan fél nyolc lehetett mikor elindultunk haza. Útközben viszont láttam, hogy egy lány ott stoppol az út szélén. Pont oda ment ahová mi. Így aztán rávettem anyáékat, hogy vegyék fel. Amikor beült láttam ki volt az. Méghozzá nem más mint Sara. Sara Parker. Nagyon rég láttam már így aztán jól elvoltunk hátul. Hazavittük, majd azt mondta, hogy kitartás. Nem lesz annyira nehéz időszakom ez és ha kell akkor hívjam fel. Ő volt régen az oviban a játszótársam. Nagyon szerettem, de annyira nem láttam megbízhatónak, hogy hosszútávra barátságot tervezzünk. Most viszont úgy éreztem, hogy sokkal jobban támogat engem, mint April. Így hát másnap visszahívtam, hogy nincs-e kedve sétálni. Délután egy órakor elmentünk sétálni. Aztán egyszer csak elértünk egy kávézóig. Sara úgy döntött, hogy meghálálja a tegnapi fuvart. Következésképp bementünk és rendelt 2 kávét. Leültünk egy asztalhoz, majd körül néztem. Azt követően megláttam valakiket akiket soha életemben nem szerettem volna együtt látni. Ez a 2 ember akit láttam Castiel és April volt. Éppen beszélgettek. Nagyon kiakadtam és csalódtam Aprilben. Azt hittem nem fog beleavatkozni az ügyeimbe. Bár az is lehet, hogy összejöttek. De akkor miért nem mondta el? És miért van az, hogy Castiel egyik nap őrülten szerelmes belém másik nap meg a legjobb barátnőmmel hetyeg? Idegesen céltalanul odamentem az asztalukhoz. Ők felnéztek és látták, hogy bajban vannak. Hiába magyarázták,hogy félreértem meg stb. Meg hogy csak valamit megbeszélnek meg stb újra. Én nem hittem el, ezért gyorsan egy szó nélkül visszaültem az asztalhoz és megkérdeztem Sara-t hogy nem visszük-e el.

Ő azt felelte, hogy vigyük csak várjak amíg kifizeti. Utána elmentünk. Elmondtam neki, hogy mi volt, meg hogy miért kellett eljönni. Miközben mondtam szépen sétálgattunk. 

---April szemszöge---

- Figyelj Castiel. Akkor segítesz nekünk? 

- Persze. De Emilynek nem lenne jobb azt hazudni, hogy járunk? 

- Nem. Tudja, hogy egy ilyen alakkal sohasem kezdenék ki mint te szóval nem hinné el. 

- Hahaha. Nagyon vicces a kicsi lány. 

- Nem vicc volt. 

- Na mindegy. Akkor az idióta testvéred mikor jön? 

- Holnap ér rá. Akkor fog jönni

- Jó. A többit facebookon megbeszéljük. - Mondta majd drámaian elviharzott.

---Vége és a következő rész normális szemszögben kezdődik---

50. rész Előzetes

A megoldás 

Armin és April míg a tervük megvalósításán dolgoztak addig Emily egyedül gondolkodott otthon a sötét szobájában. Mint mindig most is magányra vágyott. Tisztára mint egy depressziós. A szülei ezt nem tudták tétlenül nézni, ezért elvitték valahova. Ebben a részben új barátságok alakulnak ki. Új szerelmek szövödnek és csalódásokból is lesz elég. Emily élete nagyon megváltozik.
Megjelenés: 1 NAP MÚLVA

1 éves lett a blog

Sziasztok

Egy éves lett a blog 09.22-én! Most volt időm kicsit frissíteni és befejezni a fejlécet.Ma új résszel szerettem volna kedveskedni nektek de az időm sajnos nem engedte. Elkezdtem már a következő részt és ígérem hogy jó hosszú lesz.Tehát.Utólag is ünnepeljük a blog születésnapját.Nagyon megszeretném köszönni az olvasóknak,hogy rendszeresen látogatják az oldalt.KÖSZÖNÖM :) <3